Oláh Tamás: Hét király

Tanmese XIX. századi stílusban

Az év legsötétebb napján
találkozik a hét király,
hogy megvitassák alattvalóikat
hámba hogyan fogják.

Az első király szigorú őrzést javasol,
panaszra a nép ajka többé ne nyíljék!
A tömeg önhitében boldogságról álmodik,
kötelességei terhei alól, ha teheti kibújna,
mindig többet és többet akarna,
és a bilincstelenek veszélyesek,
egy szikra kell csak,
s a szabadságért halni is készek.

A második hozzáteszi
a tompaság italát töltsük beléjük,
vonjunk érzékeik elé fátylat,
és hallgatást a mámor bírta koponyák köré,
mert aki kiszimatolja a bölcsességet
az legott öntudatra kél, s ahol a
tudás megjelenik ott lábát a tagadás is
megveti, s jól tudjátok
a független szellem mily engedetlen.

Veszélyes az is, akinek súg a való,
s átlát a kongó ígéreteken,
az író kezét vezetni nekünk kell,
nehogy a szolgák zajkiáltását meghallja,
nem jó, ha szenvedélyből fut papíron a toll,
így mondja a harmadik.

Szórjon a kéz
gyűlöletet millió lény közé,
ajtón kívül sírjon az árva és az üldözött,
az egyik maradjon mindig éhes,
a másiknak meg jóllakató emlő jusson,
a testvéreket így irigység kínozza majd,
szól a negyedik.

Ez sem elég, féljenek,
kívánságaikat higgyék bűnnek,
és milliók igyák az átok törvények levét.
Mindnek van titkolni valója,
füleket kell hát küldeni közéjük.
S legyen a hóhér a fő miniszter,
aki súg a bírónak,
tekintete mindenen átlengjen,
tél, és hervadás szálljon a szájából,
– az ötödik így érvel.

Alattvalóink között ne legyen olyan,
aki hajlíthatatlan küzd a fellegekkel,
nem vonzzák tarka kártyavárak,
akiket a nagyok biztató kegyelme
sem vesztegethet meg.
Mi nem akarunk délceg népeket,
nyögve görnyedjenek lábaink előtt,
– teszi hozzá halkan a hatodik.

Mikor már úgy tűnt az éj több sötétet
felszívni nem tud,
feláll a hetedik király, és kérdezi:
de miképpen vonjuk el
Krisztus követésétől az embereket?
S a választ megadja rögvest:
a papokat kell rávenni
hogy törjék össze
híveik mohos kőtábláját,
mi eltartjuk majd őket, de ezentúl
a hódolók hűséges alázatával,
az égi sugár helyett,
minket magasztaljanak!

*

1 . Hughes Felicité Robert de Lamennais: Paroles d’un croyant  írása nyomán született, szabadon. Néhány szó Kölcsey Ferenc verseiből és Madách Imre Az ember tragédiája című művéből való