Márkus László: Fiktív mese

Elvesztem benned
de felszínre húztál,
csábító csókok
csillámló hullámain
érzelemvihar vágtatott át.
Tűzmadár gyújtotta,
s lobogó lángoszlop
mutatott irányt a vágynak.
Újra gazdag vagyok,
farkastappancsra
nyúlcipőt húztam,
tarisznyámban csupán
útilapuba csavart
pár szem papsajt lapult,
meg boldog mosolyod
közös ábrándjainkkal.
Nekem ennyi elég,
mert enyém a rét
minden tarka virága,
sármányok trillája,
meg megannyi mókus,
a délceg ligeti fák
s egy sohasem múló,
mesebéli szerelem.