Fellinger Károly: Akár a hold

Akár a hold, olyan vagyok,
eltűnök, mint rétről a hó,
elfogyok, mint a lágy kenyér,
ahogy a sótartóból a só.

Akár a hold, olyan vagyok,
mint az ismerős, érkezem,
növekszem, miként a hajszál,
mint éjszakán a félelem.

Akár a hold, olyan vagyok,
az érme mindkét oldala,
törékeny, mint a porcelán,
vagy egy ökölcsapás nyoma.

Akár a hold, olyan vagyok,
ím hát van még jelenésem,
bármit is lát a csalfa szem,
kerek vagyok én, egészen.