Mintha evezne bennünk a víz, vagy
lassan buzogna fel a vér, karjaink
behúzva mélyen ott hajtanak, akár
ágak a fák nyugodt erdejében, mert
semmi nem sürgős.
Főleg a semmi. Nem lesz belőle
haszon, sem köszönet. Vizes jegyűek
vagyunk, lassúak, akár a rák. De nem
ölünk. Mossuk és karmoljuk a papírt
csendben. S talán maradjon ez így.
Legfrissebb hozzászólások