Első felvonás
ÚR: Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Profi munka ez, nem holmi hanyag
Tajvanban gyártott import műanyag.
Csinos, is, jó is, nem fogyaszt sokat,
Hangja se nagyon zavar másokat.
S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állasz,
Vagy nem jut eszedbe méltó válasz?
Túl sok talán az apró tartozék?
Vagy csak nem tetszik, amit alkoték?
LUCIFER: S mi tessék rajta? Néhány korcs atom!
Szedd csak szét, én is összerakhatom.
Egy rossz gépezet, semleges salak,
Meg az az ember, finom kis alak!
Sárba gyúrt szikra, kontár kis féreg,
Ha netán kotyvaszt, nézni is félek!
Bár feje duzzad az agyvelőtől…
De mit vársz mást egy műkedvelőtől?
Van még pár érvem az ember ellen,
De most hallga: A pártos szellem szellen.
ÚR: Ide merészeltél? Hah, szemtelen!
LUCIFER: Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
Nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjául vala,
S teremteni kényszerűltél általa?
Én vagyok Lúcifer, a legény a gáton,
És bár végzetem előre látom,
Hogy elbukom, ha ellenem legyint,
Gátizomerőből felkelek megint.
Vesztes vagyok, de meg lehet szokni,
Ha nő a luk, kisebb lesz a zokni.
ÚR: S ha túlnő a zoknin, a luknak is vége!
Hagyj már nyugodtan pihenni végre,
Küzdj a salak közt, gyűlölt, idegen.
LUCIFER: Miért bánsz velem ilyen hidegen?
Nem úgy van az! A részemet kérem,
Vagy megtagadná az Úr a bérem?
ÚR: Jogosat követelsz, ez nem titok.
Legyen hát! Két gyorséttermet nyitok
Kertem közepén néked egy hegyen;
Megátkozom, aztán tiéd legyen.
LUCIFER: Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi pult elég nekem,
Hol hamburgernek formáját öltve
Kísértés teszi országod tönkre.
Legfrissebb hozzászólások