Gondolkoztál már azon, hogy hova tűnnek a hibás, vagy nem létező címre küldött üzeneteid? Elektronikusak, vagy hagyományosak.
Van egy pasas, valahol a semmi határán, akinek az a dolga, hogy ezekkel az üzenetekkel foglalkozzon. Ne hagyja a semmibe veszni őket, mert, ha ez megtörténne, borzalmas dolgok mennének végbe a világban. Először is a semmi a tévedések gyűjtőhelyévé, mondhatnánk úgy is, a világ kukájává válna.
Szóval, ott ez a pasas, és gyűjt. Mindent: e-mailt, postai leveleket, sms-t, de még a meg nem hallgatott fohászokat is. Különös élete lehet. Hallgat, olvasgat, gyűjtöget. A semmi határán. Kacag, dühöng, sír, elgondolkodik. Egy biztos, sohasem unatkozik.
Volt egyszer egy ifjú, aki rendkívül fontos üzenetet várt. Várt és várt, napokig, hetekig, de nem kapott választ.
Hallott egy homályos történetet valakiről a semmi határán, aki a rossz címre küldött üzeneteket gyűjti. Annyira el volt keseredve amiatt, hogy nem kapta meg hőn vágyott válaszát, hogy úgy döntött, elindul megkeresni a semmi határán őrködő Üzenetgyűjtőt. Ment, ment hetedhét határon át, hegyeken, tengereken, városokon. Kereste a semmi határát. Még egy űrutazáson is elgondolkodott, de aztán elvetette az ötletet. Valahol máshol lesz az, amit ő keres. Nagyon elfáradt, már alig bírta a vándorlást, de nem adta fel. És egyszer csak meg is lett keresésének eredménye. Valahol egy városon túl, egy országhatáron túl, egy folyónak a másik oldalán, mélyen benne a sötét éjszakában. Ott volt az Üzenetgyűjtő háza. Bekopogott, majd belépett, miután egy mély hang beinvitálta.
Különös házikó, állapította meg a fiú, azután, hogy körbenézett odabenn. Lakórésze egyetlen helyiségre korlátozódott, és félkörívben mindenhol ajtók nyíltak a falban, némelyik félig nyitva, így bekukucskálhatott. Mindenhol dobozok, levelek, külön polcokon telefonok végtelen sora, néhány monitor és számítógép. Gyanította, hogy a többi ajtó mögött is hasonló lehet a látvány, és reménykedett: valamelyik mögött talán ott az övé, amiért jött.
Végtelen szomorúság és kétségbeesés költözött belé, amikor az Üzenetgyűjtő válaszolt a kérdésére: nincs nála az üzenet, amit várt, vagyis nem került elküldésre.
– De ne bánkódjon, fiatalember, eszébe se jusson, hogy hiába tette meg ezt a hatalmas, talán lehetetlen utat! – mondta az Üzenetgyűjtő – Van itt azért magának valami. – és ezzel odavezette a fiút egy számítógéphez. A monitoron egy e-mail várakozott, címzettként a saját nevét látta. Szomorúsága elszállt, mire a levél végére ért, annyira megörült a jó híreknek és a kellemes meglepetésnek. És mindezek fényében a másik levél már nem is tűnt olyan nagyon fontosnak.
Hálálkodva köszönt el az Üzenetgyűjtőtől indulás előtt.
A pasas még utána szólt:
– Ne feledje fiatalember! Ide soha senki nem jön hiába, hiszen mindenkire vár legalább egy elveszett üzenet.
Legfrissebb hozzászólások