vers 10
Hajnal Éva: Másolat
Zsigereimbe másolod magad,
csókjaid csipkeléptei
eszmélnek lépteim alatt.
Pillanat csendül,
mint üvegpohárban játszó töredék idő.
Selymek suttogásán siklik madaram,
kitárt szárnyakkal vidítom magam.
Sóhajod gyémánt, emelsz szüntelen.
Látlak a télben, m...
Shogór Susana: Auschwitz kapuja
In memoriam
„Arbeit macht frei"
a vonatsínek hideg vasa
a kerítések szöges drótja
a barakkok kemény deszkái
a halomba dobált cipők
a repedt szemüvegek
a horpadt csajkák
a csíkos ruhák
a facipők
füst
füst
füst
Jóna Dávid: Hódmezővásárhelyi emlék
nagymamám már nem él,
a Kincses temetőben van, a szülei mellé feküdt,
oda, ahova biciklivel együtt jártunk ki régen,
s vittük a dédinek, s az ismerősöknek a kerti virágokat,
én már csak sírokat láttam akkor, nagymamám még arcokat.
néha még ott járok nála,...
Kovacsics Zsuzsanna: Mama
Ide soha nem süt be a nap
csak reggel egy kicsit
mikor a szemközti templom tornyán
a fény véletlen megtörik
és tévedésből bekukucskál az ablakon
mikor a Mama öltözik
hosszú copfját nem kócolja össze az éjszaka
ráncos bőrét nem simítja ki a szél szaga
ő...
B. Tomos Hajnal: CÍM NÉLKÜLI
Eldöntötted: ismét elutazol
B. városba.
Jó tíz perccel az indulás
előtt már ott leszel a peronon,
hogy emlékezhess a titokra.
Elismételed az utca nevét
meg a házszámot,
abban a régi városban,
ahol eltemetted,
ahol reméled, még megleled
egy ismerős il...
Bábel Antónia: Játékbolt
Egyszer volt, tán igaz volt
Utcasarkon állt egy bolt.
Ablakában kisvonat,
Baba fején dús fonat.
Mackó ül gyapjú pléden,
Talán mézre vár éppen.
Kocka váron kis zászló,
Katonáin kék csákó.
Toronyból int hercegnő,
Szőke haja földig nő.
Nézd, amott egy h...
Nyírfalvi Károly: TIZENHÉT HAIKU A LÉTEZÉSRŐL
csatakos arcom
visszanéz összezavart
pocsolyák tükrén
csigalépcsőn jár
haza a jótékony csend
és a nyugalom
lódenkabátom
összefogva végigro-
hanok a téren
felemeli a
kezét elszámol tízig
és lesújt vele
nézd, hogy egymásba
simul a kérges tenyér
és ...
Albert Zsolt: Kecske keksszel
Hallom, ahogy a szó darabokra hull,
s nyomot hagy vándorló tetemed,
néhány kör után ingyen égbe száll,
huppanva vágódik a rozsdás vonat ablakán.
Hiába figyeltem, sikerült újra lekésnem,
pedig ez megint az utolsó perc,
ami valahogy újra megtörténik velem,...
Shogór Susana: Valahol
ahol
a hatvankettedik emelet
teliüveg falán kinézve azt hiszed
nem vagy a földön, de az égbe sem,
ahol élesen törik meg irodád falán
a délelőtti napfény, s halkan suttog a légkondi
ott állsz
nézed íróasztalod karcmentes lapját,
rajta computered, munk...
Keszthelyi György: Korcs társulat
Január közepén új zöldövezet,
lilahagyma – könnyfakasztó tavasz,
(szökni próbáló emlékezet?)
korzó, promenád a konyha szűk sétánya,
az egykor búskomor, sötétbarna
olajfesték felett élénk téglafal,
karnyújtásnyira apró nap ocsúdik
domború, tejfehér üvegb...