vers 10
Tóth Olivér: Egyszer
Egyszer majd öregek leszünk és vének
méreg nélküli kígyók és pletykafészkek
radarjainkra csatlakozik az utcaözvegye
szurkos szájával durrog amerre elmegyen
egyszer markolt kapuk leszünk kitárnak
kilincseinktől nyelvkulcsaink elzárnak
az emlékezés megolaj...
Jóna Dávid: Most kellene
most kellene
hogy elbújtassalak
magad elől legfőképpen
hogy ne érezz
ne gondolkodj
ne félj
hogy ölelő karjaim
leválasszák a külvilág
tolakodását
hogy adjak
egy kis megnyugvást
csendet
amiben lélegzethez juthatsz
***
Jóna Dávid alkotásai a Lenolaj...
Zilahi Nono: 1000SZER DEKAMERON – az illusztráció: Sipos Sándor képzőművész alkotása
A csóktalan bolyongást hiába sírod vissza;
Légy inkább elveszejtő köd előtt a könnyed harmat fátyla,
s hadd izzon szívem akár az olthatatlan katlan,
de lényem összkomfortjában maradjon örökre lakatlan...
[diapszalmata]
Az űr marad, nem tölti be sem sz...
Szuhay-Havas Marianna: Ajándék
Arcszínű ég hiába delejez,
estéről maradt egy szép kis mosoly,
valami jót jelez,
úgy volt, végre komoly.
Most még te maradsz,
én megyek, de adsz:
felszakított térre lát
szemem a szemeden át.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) ...
Sapa Brown: Sosem enyém
Fut a szekér, fut a szekér,
terebélyes hűs éjszaka,
ragyog a szép, mindig fehér
csillagszántás vad évszaka.
Ide űzött, ide rántott
gyermekségem és kikacag.
Tenger az ég, puha bársony,
alant az ember: sivatag.
Áll a szekér, göncölszekér,
távolodom, én ...
Márkus László: Mint valami bordal
A tündöklő pipacsfejek
könny helyett szirmot ejtenek.
Emberfia, hát nem érted?
Mindez te érted.
Miattad zokog a táj,
ha lelkedben valami fáj.
Mint valami bordal,
veled búsong a fülemüleszólam.
S ha bánatod már messze jár,
veled virul az ég és a határ....
Cseke Gábor: Kiköltözés után
Kiürült utca. A falak között
csak én matatok. És a szél.
Fotel nyög kifolyt bele után.
Fölötte két drót. Összeér.
Szikra sercen. Mint gyufagyújtáskor.
Állandó ívfény. Glória.
Alatta minden menthetetlen.
Fellobbanásra kész. A fa.
Hány újrakezdés. Hány h...
Csák Gyöngyi: Aki a rózsát
Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat
naphosszat áll, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok
bec...
A. Túri Zsuzsa: Lemondás
A vén Hold ma is csak egy sárga köménymag,
emlékköves úton hosszan elkísér,
felveszem az estét csillogó páncélnak,
mindig akad álom, mely újat ígér.
Ablakodból a fény kifolyik a földre,
elmosódott szélű, amorf pocsolya,
rácsuktad az ajtót a ringató csönd...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig más...