vers 10
Márkus László: Szeptemberi
A hajnal most falatnyi kincs
Derűje szabadon árad
Víg lelkemen nincsen bilincs
Sasszárnyon röpködik vágyam
A tájon már megannyi szín
Hirdeti itt az ősz újra
A fák alatt víg csapat csíz
Bandázik bogáncsot bújva
2020. 09. 12.
***
Márkus Lás...
Kránitz Laura: Szintingadozás- közjátékkal
rút cseppekben szitál az eső
a balkonokról alászáll pár szirom
az ősz jelzése unottan andalog
gyűrött vonású emberek
összezsúfolt képén és
élettapasztalatok tisztességén
háborog a nép
úgy hiszik máshol –szép-
hol a tenger nem is víz
csak kéklő tajték
...
Hegedűs Rita: A nagy Piktor
Őszt fest a nagy Piktor,
lángvörösbe bújó rozsdabarnát,
légypiszkos zöldet és aranyt,
szeplősre fújja az ijedt jonatánt,
szürke árnyékba rejti a falat.
Szőlő lesz hamvassá lassan,
szeder lapul a kert alatt,
szőlő bújik a kacsok között,
megszárad az kin...
Oláh Tamás: Szelfi
Klikk!
A vaku tőre
most sebzi éppen
a pillanatot.
Még nem sejted
mivé leszel
a sóhaj-jövőben,
mit ölt majd magára
jámbor képed.
Klakk.
Megperzselődött,
bánatba révedt,
a csend köntösébe
burkolt
morcos,
büszke,
és csodálkozó
fiókáimat
rögvest
...
Ady András: NAGYAPA
Most már hunyt szemmel is
Látlak, ha földre térdel a köd,
És múlnak harmatcseppeken át
Nagyított éjszakák.
Emlékszem, ahogy búcsúztál,
S mint hűséges eb, a halál
Sétádon elkísért.
Ébredő színek szárnyán,
Ha felszárad a homály...
Hajnalban hárman marad...
Bánki Éva: AKKOR HOGYAN?
Anyukám azt mondta,
ő nem egy kanapé. Amit nyugodtan lehet nyomkodni,
vonszolni, leenni-leinni, lökdösni, dörzsölni, húzni-vonni.
Értem én,
persze. De akkor mondd meg, hogy születtem?
Anyukámat elragadta egyszer egy nagy madár?
Vagy az észak-nyugati szél...
Jóna Dávid: Jobb elengedni
Jobb elengedni, mint rajta állni,
kulcshegyével megpiszkálni,
érett húsba belevágni,
meglátni, ha túlvilági,
meglátni, de csak olyankor,
majd elbúcsúzni pitymallatkor.
Jobb elengedni, mint marokra fogni,
mint futótűzben csókot lopni,
majd konténerbe bo...
Hajnal Éva: Szonett a csendről
Szép csöndjeimben téged rejtegetlek,
eltékozolt álmok kis ablakain
selymes függönyöm lebbenése reszket,
fenséges kávémból fanyar illat int.
Padló szárnyaiban boldog repedés,
hangod suttogásában rejtőzködöm,
harmat cseppjeiről csüng a nevetés,
bólogató f...
Sapa Brown: Változás
Valami mélyen átitat,
fodrozza fent a kék eget,
megbújva a kertek alatt
hamuszín függönyt tereget.
Két sóhaj közt is hallani,
a szél a fákra szimatol,
ág súgja ágnak: tartani,
hullt levél száll a kert alól.
Lekonyult Nap ül a tájra,
eloltja mind a szí...
Kolumbán Jenő: Nem múlik többet
Lehet, hogy elfogynak egyszer
belőlem majd a mondatok.
Nem tudom, miféle hang lesz
az, amit még kiadhatok
magamból legutoljára.
Aztán összevarrom számat,
és meredten nézek, nézek...
Értem, hogy nincs magyarázat.
Tágra nyíló szemeimbe
nem jut el a fény...