2024-12-25
vers 7
V. Horváth Anna: ELKÉSETT SZERELMES VERS
(FÉRJEM EMLÉKÉNEK)
Válladon kigyúló fények.
Szikrázó száz rubint-virág.
Körötted szürkül
a színét vesztett,
az elfásult világ.
Válladon alusznak a fények.
Elsápadt száz rubint-virág
alkonyi árnyban nyugszik körötted
s elhalkul, csendben a világ.
...
Nyírfalvi Károly: ELÁGAZÁSOK
Kanyarból bukkan elő,
az írást már nem látom,
víz csordogál a lapokon,
titokzatos ákom-bákom.
Értem jött, tudom én
néma beszéddel szólít
a betűk csak vonalak,
halkan súgom: jó itt.
Vérző ujjaim közt
száraz, vörös fonalak
zörögnek, mint levelek
ut...
Andrásfai Eszter: Lélek-keszon
Levegő után kapkodva,
így halok meg fuldokolva.
Egyedül. Nem vesz más körül.
Testem levegőbe merül.
Nyírfalvi Károly
Volt aztán még sok-sok ernyőm
férfiasan eltűntek a nagy erdőn
Ők voltak mind az én Ernőm,
harcosan elhagytak, mint az erőm.
Sok-sok szépséges ernyőm.
Madeline Barna: AZ ÖRÖK ZEITGEIST
Kockát gurít a kéz, mi ugyanaz,
mi Baltazár király falán üzent, a Mindent író kéz.
Megindul a merev sor, felbomlik a tökély,
jól felállított dominósereg. Összeroppan
a kvantumhullám, csúszkál kitapogatott utakon.
A lavina tehetetlensége.
Az arcokon a ...
B. Tomos Hajnal: MÉG MA
Miért mindig csak
mögéd tekintgetsz
tegnapok ködös
lápjában ragadva,
vagy soha-álmok
hálójában ringatózva-
nem régen,
nem valamikor
nem majd egyszer,
még MA
boldog lehetsz,
mint fecske
merülhetsz
kristályos egekbe.
Szuhay-Havas Marianna: Jé!
Dombornyomású most a könnyhiány,
és öt évtizedbe zár, hogy kilestem,
nem volt, és nincs semmilyen jó irány,
a szép szavak ritmusból hát kiestem.
Sodor azóta is lassú gőggel,
hogy itt mindegy is kik voltunk, vagyunk,
és ha megváltjuk majd egymást ősszel...