2024-12-25
vers 10
Keszthelyi György: Kiált a vak madár
Becsapódik mögöttem egy napszak,
eddig jutottam el. Besötétedett.
Elborít mindent a zápor dobpergése,
kiált a vak madár: szóra tett-szóra tett.
Látást keresek a mesterséges fényben,
bokámig ér sok sáros gondolat…
hányadik világát élheti a népem?
Válas...
Szuhay-Havas Marianna: Szerettem volna
hétmérföldes csizmában utolérni magam
és összeszedni időnk minden kis morzsáját
hogy egybegyúrjam szép jelenünk és a múltam
hátha kiadja jövőnk végtelen formáját
Somogyi Hanna Míra (8 éves): A denevér
Volt nekem egy denevérem,
S úgy hívták: Aladár.
Örvendezett mikor megkapta a nevét,
Csak örvendezett volna.
A gonosz boszorkány elvarázsolta és elrabolta a kastélyába.
Elvarázsolta elefánttá.
Na ez után jön a dráma!
Nyírfalvi Károly: MESTERSÉGES IDŐ
A hangosbeszélő még hallgat.
A csodavárók pontosan érkeznek.
Nekik valóság a végtelen.
Nekem végesség az idő.
Mindentől távol a parton heverve
elnézném lassan csorgó ólomfalát.
Másutt folyónak mondják.
Napra indulok, de mégsem.
A ködben merev faművek j...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske, amin
úgy fut az a szép, piros patak, mint az
őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek
félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...
Oláh Tamás: Valami megmarad
Valami mindig megmarad.
Minap egy elfelejtett király torz csontjai
kerültek elő egy parkoló építésekor.
(Hogy történelmi alak volt akit kiástak,
azt minden kétséget kizáróan bizonyította
a leszármazottak DNS-ével összevetett
vizsgálat.)
„Lovat! lovat!...
Márkus László: Szertelen szerenád
Hozzám tartozol
hozzád tartozom
mint Holdhoz az udvara
lóhoz a farka
vénasszonyhoz a hárászkendő
múltamhoz a kudarcok
jövőmhöz a sikerek
boldog perceink várakozó vágyaink
beteljesülések pillanatai
vonatok zakatolása
Keleti Pályaudvar
madártrillával ...
Keszthelyi György: Két parton
Édesanyámnak
A drótháló két kegyetlen oldalán
forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések –
ott álltunk, mint aszott kopjafák,
kapaszkodtunk, mint a gyökerek.
Parázslott az aláömlő nap,
de látszott már a tűzfal, a vakablak,
a fülledt tavaszban ...
Oláh Tamás: Engedd
A tavasz tébolya kerget megint.
Lázas álmot ad a félhomály,
illatok mámorát hozza, izzik az éj.
Vijjogó had űz időn és téren át.
Saját hangom hallgatom
misztikus delíriumomban:
a vágy himnuszát mormolom.
Karod szorítson erősen!
Olvadj össze puszta ...
Hajnal Éva: Tavasz
Pillekönnyű
pillanatban, puha
csendben
itt maradtam.
Álomszuszék
felhőt láttam,
megcsodáltad,
megcsodáltam…
Gyöngyhegedűn
csorgó dalban
bandukoltál,
bandukoltam…
Talpad nyomán
fűszál ébred,
madárdalból
van a lépted.
Üres kézzel
kincset...