2024-12-25
vers 10
Szuhay-Havas Marianna: Éjfél után
Alapfunkción mozdulat parázslik,
énjeink gondolatpróbára mentek,
értelemfalunk időhullámtól mállik,
reflexeink rajtunk átcsepegtek.
Szó és tett között feszülve
görcsbe rándul két kicsi én,
megőrölt vágyakon hevülve
gondcsomókat bontunk őszintén.
...
Cseke Gábor: Ikrek
kismama jön a sétányon
ikreket tolva
oly szelíden teszi
hisz ez a dolga
íriszén napfény játszik
ajka fölött pihék
aranyos fénybe vonva
tündöklik a vidék
ő meg se lát se hall az ikrek
álma mély mint a kút
surrogó kavics jelzi
merre kanyarg az út
ter...
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi m...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíbor...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érl...
Paulovics Tamás: Ébreszteni a madarakat
Riadok, ébredek, indulok.
Közel már, de még nincs
itt a pirkadat.
Várnak a platánok, a hársak,
a fenyők, a tölgyek és a
mocsári ciprusok.
Vár a kicsi folyó a híddal,
a Liget, a ligetben
a kerti padok.
Vár az uszoda a vigasztaló
hűs vizével....
Ezen ...
Paulovics Tamás: RAGYOG
Ragyog, ragyog, ragyog,
a zöld lomb ragyog.
Meddig élek még?
És mikor halok?
A hárs, a nyár,
a mocsári ciprusok
ezer árnya
csak nekem ragyog.
Hány hétig, hány évig
hullámzik fölöttem,
köröttem sátratok
és meddig ragyog?
Barátaim, ti nehéz lomb fák,...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...
Pethes Mária: Magamra álmodom
Magamra álmodom
minden szép napom
Azt a félénk vallomást
amit szemedben látni véltem
tegnap délután
Magamra álmodom
minden érintésedet
azt is ami meg sem esett
Mint vigasztaló ölelést
a legtisztább ingedet
és lágyan erezett kezed
mely ökölbe zárja
...
Szuhay-Havas Marianna: Reménykeltős
Sötét erők, égő erdők, kis hitek,
könnybe rántják búzavirág szemetek,
bársonyhangon éjjel-nappal hadurak
hazudják, hogy nem lesznek már madarak.
Hazudják, hogy tönkrement már az egész,
félvilági szomorúság heverész.
Gyöngyhajakba hiába a koszorú,
úgyis ...