2024-12-25
vers 10
Hornyik Anna: Nem az a lényeg, hogy
én mit gondolok,
míg írok, rímeket faragok.
Hanem, az a fontos,
hogy neked mennyire pontos
a mondatom, mi – álszentség
lenne, ha tagadnám – neked
íratik.
Lehet, könny mossa most arcom,
de lehet, nagyot kacarászom,
nem mindegy? Te, aki olvasol
engem, ...
Keszthelyi György: Ki mit tehet
Minek nevezzelek,
ha elszállsz, mint a por,
mint kitartó kényszerek
utóhatásai?
Neved legyen
vagy versnyi szimbólumod?
Mondd, ki mit tehet
a zátonyok között?
Ne titkold magad,
ismer minden hullám.
A vihar meg ott marad,
ahol láthatatlan.
Ég m...
B. Tomos Hajnal: HOL VANNAK?
Ma már útlevél
sem kell hozzá,
elrepülhetek Párizsba,
abszintot ihatok
egy finom, hosszú lábú pohárból
mint Gauguin,
valamely félreeső kocsmában,
aztán egyetlen nap alatt
görkorcsolyán bejárhatnám
a Louvre összes termét -
mé ou sont, ou sont*
régi s...
Oláh Tamás: Ó, szájak
Mint seb tátong a sok száj,
pirosa rikolt.
A véres hurkák magzatburka
felreped.
Az ész elköszön.
Állkapcsok dolgoznak.
Magasra emelt kanalak
koccannak a fogakhoz.
Civódó illatok.
Kések hars kacagása
csap fel.
Világ-asztalfőn
dőzsöl a bajszos vezé...
Csák Gyöngyi: Elképzelem
Halálhírem hallatán
átadja magát
a fájdalomnak majd
erőtlenül vonszolódik
és dől egy törzsét kínáló
magányos fához,
hogy sebesre harapja
gyáva nyelvét, melyen
kimondhatatlanok vakognak…
de nem; idővel
minden fájdalom tompul,
az élő meg helyet kere...
B. Tomos Hajnal: NÉMA SZÓLAMOK
Nem bölcselet ez,
sem renyhe hallgatás,
merengések lápja
egy csönd-puha éjszakán,
inkább nagy, barlangszájú Ó
melyen nem jön ki hang,
mikor minden özönre felelve,
csak bámulsz üresen a mennyezetre,
mint kiről lekopott
minden alakítás
s egyetlen szere...
Szirtes András: anyátlanoknak
s akit nem anya szült
annak ott van a földanya, éganya,
felhők, virágok, szelek, fények, fák
minden mi él és mozog
mi teremtetett és teremt ő maga is
anyátlanok ne szontyologjatok
lélekben veletek vagyok
*
Illusztráció: "A kép 1953-ban ké...
Perjámosi Sándor: ÖTSOROS
még látod lenyomatát az ágyon
még érzed az illatát
hallod hangját a szobában
valaki elment
nyitva maradt egy ablak
*
Mire gondolt a költő?
Semmire. Előzmény nélkül született. Ültem, dolgoztam teljesen más jellegű gondolatsort követve. S egyszer c...
Nyírfalvi Károly: Dal fadarabokra
Hornyik Annának
Ki nevet a végén, az elején még sír,
aztán betűket fest, vagy hosszan ír.
Most annyira egy az elme, a lélek
ujjaimon festék, elveszek s meglelnek.
Most minden egy, minden más,
őrült festékben utazás,
ecset a kézbe, foltok a földre,...
Hajnal Éva: Újra
Újrahegyezted
ceruzámat,
érintésén
jönnek-mennek
szavaim.
Egymásba fonódnak,
mint a gyökerek,
selymes gondolatok
úsznak, szállanak,
kitárt szárnyakon
rezdül általuk
a csend.
Mintha táncban
röppennének
kicsiny lábaik,
gyöngéden
csusszannak
a pa...