2024-12-25
vers 10
Hajnal Éva: Gyermek triptichon
Szerelemvirág
kis életed, hajadban
göndör fellegek.
*
Apró kezével
sorsodba öleli az
élet mosolyát.
*
Fölhívtál reggel:
azóta a mosolyod
bennem mosolyog ...
Bátai Tibor: Szárazdokk
A víz illata, mióta eszedet
tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
Peregnek. Lábujjaid között homok-
szemek. Néha feltűnik egy vitorla
a horizonton. Ilyenkor felsejlik
még a gyermeki vágyakozás: hányszor
képzelted magad a fedélzetre, s épp
a kormány rúdja ...
Hajnal Éva: Játék
Bújócskázó
messzeséged
röppenését
még elérem.
Kincsek között
búvó dalban
itt maradtál,
itt maradtam.
Szavam szálló,
lengő ingben:
csöndfuvolám
hozzád libben.
Apró trillám
madárdalban,
szárnyalását
nálad hagytam …
Tenyeredben
elbújtatta...
Para Olga: Emléked
hervadnak Szírmaid
hamvadnak Színeid
közelgő Alkonyok
Szírmaid szétszórják
Fellegek felejtő
fodrába orozzák
torodon terólad
keveset beszélnek
emléked elsuhan
örökül a Télnek
B. Tomos Hajnal: HIÁNYZÓ NAP
Ez a nap,
bármilyen szögből nézném,
semmit sem üzen:
nincs százada,
utcája, évszaka,
se hangja -
mintha fekete-fehér
némafilmet néznék
az ablak képernyőjén.
Ha történetesen
naplót vezetnék,
a keltezés alatt
ma üresen maradna
a lap,
vagy csupa let...
Márkus László: Fiktív mese
Elvesztem benned
de felszínre húztál,
csábító csókok
csillámló hullámain
érzelemvihar vágtatott át.
Tűzmadár gyújtotta,
s lobogó lángoszlop
mutatott irányt a vágynak.
Újra gazdag vagyok,
farkastappancsra
nyúlcipőt húztam,
tarisznyámban csupán
útila...
Nyírfalvi Károly: Nehézkedés
Amikor elindul lassan a partról,
hol naponta hattyút etet, maga is
elhiszi az egyedüllét hősi
mivoltát, de a kis utcákon át újabb
és újabb útvonalat és célt
űzve, lemondva arról, hogy korábbi
sorai felidézhetők még egyszer,
de már a pillanat varázsába...
Debreczeny György: mert így a szép
a férfiak félreértik
az őket félreértő nőket
a nők félreértik
az őket félreértő férfiakat
mindenki mindent
és mindenkit félreért
B. Tomos Hajnal: KÉK HELYETT
Amikor nappalok
unalmas havazásában,
falak visszhangtalan
szorításában
egyre csak vársz
egy barátra,
aki nem érkezik meg
talán már soha -
úgy érzel, mint festő
ki hirtelen rájön,
hogy munkája során
mindvégig összetévesztette
a kéket a zölddel....
Hajnal Éva: Merengő
Ha meghallgatnám most a csendet,
átjárhatna a végtelen,
ha egyszerű dalnokod lennék,
elrejthetnéd az énekem…
… és amikor már minden hallgat,
átadnám magam a dalnak,
elénekelnék minden hangot,
azt is, ami már messze hangzott,
mindazt, ami csak volt a lé...