2024-12-28
vers 10
Kapui Ágota: Levelek Koszovóba
Hiány
Csak bámulok a feslő virradatba -
őszillatot sodor a semmiség,
csend-balzsamot lenget felém a hajnal,
üres a lélek, könnyű most a lég…
Az ébredés, a gyilkos hiányérzet
felül bennem, mint ágy szélén a gond -
Van reggelid, és eljött ott a reggel
ah...
Keszthelyi György: Hadd lépjen be
Hadd lépjen be a hátsó ajtón,
hadd szemerkéljen vagy zuhogjon
ez a másik kaméleon-évszak.
Acélba öntött keleti fronton
hennával festi át Európát,
álcázott kém a vándormadár.
Jelenben fogant betűk sora ez - én csak
a régi malomkövek között - ha már
drám...
Kapui Ágota: Őszre ébredés
Nap aranyán tengődik még az ősz
szent tagadás az elmúló időben
a szeptember a nyárnak koldusa
mely aprót szór elé még elmenőben
vékonyka fényt csurgat a virradat
kijózanít az őszre ébredés
a csend tisztára törli arcodat
és villanyt gyújt az ős felismeré...
Shogór Susana: szélcsend
van hogy csend van
van hogy szél fúj
van a szélcsend
ami akkor él
ha meghal a szél
Murányi Zita verse
gondoltam írok egy szonettet a közértről
ahova engem leszámítva csak férfiak járnak
hogy némi parizerrel adjanak tartást a kosárnak
a pénztárosnő aki nem Pestről jár be, Érdről
tegnap óta rövidebb hajjal szolgálja ki a népet
a szája színe is élénkebb ...
Kapui Ágota: Napkeletről jön az ének
Napkeletről jön az ének
dallama a mindenségnek
napkeletről napnyugatra
odaérünk virradatra
csillagúton lengő álmok
toronyégből odalátok
ahol anyák fonják sorsunk
sosem leszünk akik voltunk
akik voltunk: szemek fénye
apák növekvő reménye
szerelemből s...
Fellinger Károly: ÖRÖKZÖLD
A szárnyaló madarak százszorta
jobban ragaszkodnak
a földhöz, mint az óriás
gyökérzetű fák, melyeken a madarak
megpihennek, biztatva a leveleket,
hogy hazatérjenek, akárcsak
a jövő a múltba, elrugaszkodva
egy tökéletes trambulinról,
ami már maga az örö...
Perjámosi Sándor: SZOBROT KÉSZÍTEK
márványból szobrot készítek
lelked is belevésem
arcod hozzáigazítom
ellopom szemed ragyogását
az orrnál hosszasan elidőzök
a hang frekvenciáján változtatok
lassan rajzolom meg vonásaid
majd elkészítem üvegből fából
bronzból és drágakövekből
ha kész a ...
Hornyik Anna: Dobogókőn
álmodom hogy itt vagyok
élek mozgok szeretek
föld szagom van
sziklák közt kúszok
az erdő sűrűjében
megindul az ég vize
egyedül üdvözlöm
s kérem álljon meg
egy percre s megáll
csúszok lefelé a hegyoldalon
talpam alatt reccsennek
a termények eggyé vál...
Hajnal Éva: Búcsúzkodó
Lám, komótosan körbeér a nyár is,
ékes csipkefüggöny, lágyan szöszmötöl,
mint fénygyöngyökből felfűzött kaláris,
amely karcsú nyakam ívén tündököl.
Míg lassulnak a szívből-nevetések,
szürke alkonyórán zárom ablakom,
nézd, langaléta árnyak feketéllnek...