2024-05-01
vers 10
Hornyik Anna: Ez is csak egy sors
Ez is csak egy sors,
Se több, se kevesebb
Útja egyszer sík,
Máskor meg meredek.
Ne sírj, mert...
Ma még ível felfelé,
Holnap ugyan mélyben matat,
De csak útja végén derül ki,
Miből s mennyit arat.
Ez is csak egy szó,
Se több, se kevesebb,
Célj...
Nászta Katalin: Csendélet szavakban
fekete rózsák nyíltak a kertben
házunkra sütött a hold
kishúgom szemébe botlott
játék mackó volt kezében
sötétben írtam a verset
különös szagú ibolyák
simogatták körül a házat
csillag ki nem verte ösvényen
bandukoltunk mind a négyen
árva anyám árva ...
Márkus László: A nagy utazás
Ha átkelsz majd
a Sztüx folyón,
minden emléked
a túlparton marad,
vágyaiddal, szerelmeiddel,
verseiddel egyetemben,
s bambán tűröd,
hogy Kharón kivarázsolja
néma ajkaid közül
utolsó obulusodat is,
miből jegyet válthatnál
a Parnasszus
fürge Pegazus...
Kapui Ágota: Bűvölő
zárkózz a csendbe
húzd be a függönyt
gyújts tüzet s rá most
vesd fel az üstöt
forrjon a víz is
szökjön a pára
illatos álmot
varázsolj mára
duzzad a paplan
cirmos a vánkos
parázs-dorombok
dallama álmos
citromfű lelke
menta varázsa
orvosi székfű
n...
B. Tomos Hajnal: SORSSZÉLEN
Egyre inkább
szőnyeg alá söpörve,
a napi menetelés
hiátusában lézengve,
csak ott találhatsz rá,
törvénykönyvek széljegyzeteiben,
mindig csak lyukak
tömítésében,
mások lába alatt
utak egyengetésében -
már pár évezrede
a közönséges halandónak
alig ju...
Albert Zsolt: Déli hold
Halálra éltem magam a lángoló esőben,
hallgatva vakító nézésed perzselő sugarát.
Menekülni akartam, de savként mart ujjperced,
átszúrta ziháló szívem pitvarának kulcslyukát.
Rombolást építettem, egy semmiben lebegő sziklavárt,
ajtó nélküli felhőről sárg...
Nyírfalvi Károly: Kacsok ringnak, kacskaringnak
A hold udvarát
mindig felhők takarják
miként eső a földet a naptól
s mit ér a föld s mit a halál
s a lebegés tavak partján
napsütéskor nem tudhatod
én sem fekszem a fűben
nézem az eget
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Fellinger Károly: Aki benned hisz…
Aki benned hisz,
önmagát adja oda másnak,
önzetlenül, ahogy a madarak
csiripelnek
vígnak és szomorúnak egyaránt.
Aki téged keres,
önmagát találja meg,
csak az szaladhat önfeledten,
aki tudja, hogy visszatérhet hozzád.
Aki érted él,
annak nem ér v...
Hegedűs Rita: November
Gyertyás fények zaklattak fel
gyerekkorom fényei
temetőbe halkan léptem
csokrok sír-szagát féltem
hunyó idők titkait.
Mint halódó ősz integet
roggyant fenyő a sír felett
szeretne inkább fényben állni
díszes ruhában járni
neki csak az őrség maradt
vig...