vers 10
Csák Gyöngyi: Felhők
Sötétlő furcsa
felhőket terelnek nagy
fehér delfinek.
…
Felhők redői
között sötét sátáni
arc mutatkozott.
…
Legelő felhők
pásztoraivá emel
minket az Isten.
CSÁK GYÖNGYI Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. április 28-án. 2013 óta tag...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi tréfa uszá...
Jóna Dávid: Éjjeli lepke
Szájkosárral a képzelet,
szűz-ösztönét kelleti,
az ismeretlen ébredés teste,
mint két ablak között ragadt
éjjeli lepke.
***
Jóna Dávid alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy András...
Paulovics Tamás: NAGYANYÁM
Lázas voltam
és tizenhárom éves.
A tenger íze
szivárgott le torkomon.
Nagyanyám
- elmúlt már nyolcvan -
ágyamhoz jött,
hűvös, öreg kezét
homlokomra tette,
egyszerre minden
könnyű lett és szép.
És mély álomba
sírtam magam.
Paulovics Tamás alkotásai a Le...
Szekeres Nóra: TÖRVÉNY MONDJA KI
Hűvös és kemény az égbolt,
vékony, merev üvegfala
ívben megfeszül --
egyetlen apró koccanás és
törni fog.
Mérhetetlen, hideg üressége
áradva hömpölyög majd
a mindenség zeg-zugos lankáin.
Helyére könnyű, meleg
áramlat érkezik –
talán egy gazdátlan sóhaj
ugyanaz...
Sógor Zsuzsanna: Nagypéntek
a föld szívében összerándult a magma
zuhantak a hegyek
szakadtak pokolig érő árkok
az égboltozat a földre rogyott
felhőit elnyelték mélységes szakadékok
folyók tűntek el
majd feltörtek távoli hegyek lábánál
s folytak lentről fölfele
forgószelek taroltak a tere...
Kapui Ágota: Asszonyhangra
Éjszakádat én virrasztom
ébredésed megriasztom
ha kihűlt a kezed-lábad
hozok forró vizes tálat
felhevítem minden éjjel
tenyeremnek melegével
ujjaimnak parazsától
mint tűz a borókaágtól
úgy fénylik fel szíved tája
mint a pokol kénes lángja
mellkasodnak íves bol...
B. Tomos Hajnal: FORMABONTÁS
A legmagasabb csúcsok is
egyszer kilazulnak -
jönnek, görögnek egyre lejjebb,
hatalmas tömbökben
peregnek róluk a századok,
új térképet rajzolnak,
anyajegyet, ráncot,
egy harmadik szemet
a föld portréjára,
míg elérik
(törvény szerint)
az egyensúly igazát:
úgy ...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat vajúdjunk
...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben hóvirág-l...