2020-05-23
vers 10
Bélay Krisztina: Fehérre festett szín
Fehérre festettél, pedig színes vagyok.
Vörös bársonyfotelben, összehúzom magam.
Egészen könnyűre,
mint gombóccá gyűrt selyemkendő.
Ha nyakadba kötnéd, rád fonódna,
hangod sem maradna.
Az én nyelvemen tudnál csak szólni mások felé.
Finom lennél, illatos...
Kapui Ágota: Hol késik már?
Még zúz a jég és mar a zúzmara
és késik még a rigók nászdala
úgy fáznak még a kora hajnalok
s az utca-tér még kihaltan vacog
és köd terül ránk ólmos alkonyat
és kergeti a szél a varjakat
az erdő lelke füstté semmisül
és fojtó kínja mellkasunkra ül
az é...
Hegedűs Rita: Február
Fagyosan illan a szél
étek után kutat
rejtekéből a vad
verébhad röppen szerte
szépülni vágy a táj
kalmár félelme
riogat, jégbe zárt magány.
Valami készül mégis
magocska éled lenn
szárnyat bontva
sóhajt szólva
kandikál félszegen.
Hópihe kel a földön...
1902. február 27-én született JOHN STEINBECK amerikai regény-, novella- és színdarabíró
Német és ír családok leszármazottja volt. Apja a monterey-i megyei kincstárnok címet viselte. Tanítónő anyja lelkesen bátorította fia érdeklődését az olvasás és írás iránt. Salinas, ahol felnőtt, gyerekkora éveiben még csak egy kis városka, illetve nagyobb fal...
Keszthelyi György: Csak a test veszít
Én lennék az a jolly joker,
amelyik bárhol és bármikor
kártyalapra csalja a Napot,
még holdfényben is.
Fölényesen, megilletődve –
egykutya - két pólusom a tét.
Bőghet a csorda lógó nyelvvel,
se széna, se víz.
Készülök, mint ősszel a legyek,
Isten élte...
Kapui Ágota: Nem lázadsz már
Mint szellőrózsa szirmain
a fény
arcodon heveny tavaszi
láz
iránytűd, az éhes
szerelem
tömlöc-tükrében még porig
aláz
Nem lázadsz már ha asztalod
tele
és szuszogástól duzzad
vánkosod
és napjaid parazsán
pecsenyéd
és étektől forró a
lábosod
A sz...
Keszthelyi György: Javallat három felvonásban
Cseng-bong a pohár,
reped a palack,
lelkem rajta,
nincs adjonisten,
nem szólok senkihez,
magammal nézek
farkasszemet.
Borotválkozunk,
nők, férfiak,
hinduk, négerek,
színehagyottak,
így, kipofozva
vagy szót értünk,
vagy megbolondulunk.
Mert ősz kö...
Somorčík Szombath Rozália: Eső hangja
A zárt szemhéjam mögül egy
szürkés rózsaszín felhőnek
tűnik, pedig épp a vér ég;
teret akar benn magának.
Kinn esőhang sír, a kövön
esőarcot formáz a víz.
Beleveri az újakat
a felgyülemlett nagy lucsokba.
***
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművésze...
Oláh Tamás: Fortissimo
Kik vagytok hát?
Ki súgja nektek a vezényszavakat?
Falánk éheteket ki hergeli?
Röhögő senkik, balkörmű gazok?[1]
Anyák! Miért nem sikoltotok?
Ne hagyjatok aludni senkit![2]
Ne némán, hangosan imádkozzatok!
Ne sírjatok! Átkozódjatok!
Menjetek a városokb...
Bátai Tibor: megtartani
nem tüntetőleg
nem sértetten tiltakozva
de nem is belenyugvással
szótlanul
a megadás jeleként
inkább csak befelé
mintegy önmagadnak
természetesen
akár a fény
a mezők és vizek illata
olyan magától értetődően
mint a nap- és az évszakok
tudatos fegyel...