2026-03-10
vers 10
B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK
Hat-hétéves koromban,
mikor már tudtam burjánt szedni,
vizet hozni a pléhkannában,
nagyanyám vitt ki mindig a temetőbe,
ahol két kisded gyermeke pihent
a futórózsák alatt.
Aztán, mikor teste melléjük került,
egyedül már nem mentem ki
a fehér márvánnyal szögelt...
Keszthelyi György: Zártkörű város
Zártkörű város ez – hol pocsékolják az időt s a bort
a mannát osztogató komornyikok?
A szűz szerteszét szórta a galambokat,
túrós máléval táplálja őket,
hogy csorba ne essék a feddhetetlenségen.
Köpök a földre, az megtermékenyül,
átviszlek az igaz rendszerekbe...
Szuhay-Havas Marianna: Takarásban
Felhő gondolja, játszik a Nappal,
a Hatalom minden pillanattal.
Finom érintés vállamon kezed,
és a saját teóriád hiszed:
valami nagy árnyékában vagyunk,
Ember-énünk lett erre válaszunk,
már elfeszülnénk, mégis maradunk.
Szárnyak nélkül el hogy indulhatunk?
Maj...
Shogór Susana: Ott túl
a
fenomenológián
hermeneutikán
szemantikán
szemiotikán
szintaxison
a
morfológián
etimológián
retorikán
fonológián
fonetikán
túl
szupraszegmentumokon
túl
minden beszélt és értett nyelveken
ott a zene
zene zene zene
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldal...
Szuhay-Havas Marianna: Ez van
Színfalak, fény, sötét, tarka leplek,
maszkot húzott ránk is a Rendező,
túlbeszélsz, talán csak én figyellek,
ez az egész annyira jellemző:
a közönség ásít és szendereg,
melléjük nézel, észre sem veszed,
ahogy kihunynak majd mind a fények:
mindez előre elrende...
Jóna Dávid: Január
fáradt vagyok, de nem vagyok álmos,
mögöttem az éjfél,
becsukja szemét a város,
olyan jó, hogy elkísértél…
egy beton-kalap karimáján állunk
a megérkezettek mosolyával
mártózunk a holdezüst csendben,
isteni szilánkok az üvegcserepedben
a szív megszelídíti a bor...
Keszthelyi György: Apám és anyám
Apám mellkasán két néma kráter
pihent, két halálmély gödör
az emlékezetes srapnel-időkből.
Írhatnék róla egy regényt, amelyben
időnként vijjogó vércse
alumínium hátán ül
és bárányfelhők között
bújócskázik a fekete angyalokkal.
Apám, anyám bomlásnak indult
idők...
B. Tomos Hajnal: AZ ÖTÖDIK ÉVSZAK
Tejes rügyből
bomlott ki a lomb
s abból avar,
mint kígyó-csavar
nőtt lábunk köré –
Azóta már térdig gázolunk
a tél hulladékaiban
s nem titok:
hó hamvai alatt
sarjad már
az ötödik évszak.
***
B. Tomos Hajnal csángó magyar újságíró, költő különleges és érté...
Keszthelyi György: Égrendelet
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok.
Rejtett tárnákban, árkokban élek,
akár a veszett, vak denevérek.
Errefelé nem ugrándoznak
zsibongó, spicces nyulak, mókus...
B. Tomos Hajnal: TÉLI RAJZ
Fekete vonat szántja
a papír havát -
este lehet,
mert az ablakok
narancsszínűek
s bennük az utasok
feje borsószem.
Egyébként se hold
se csillagok,
csak a távolban,
mint jövő fölé kitett
piros kérdőjel áll
egy görnyedő alak
a foghíjas térben.
B....