2024-11-14
Vadmalac félpercesek 10
Gergely Tamás: OKTÓBER
Két kezét egymás mellé rakta, mintha attól tartana, hogy a puliszka a fövő vízben robban. Vagy más, például szurok. Mármint hogy hirtelen kitör.
Szinte a semmiből, bár az csak úgy tűnik.
”Na, olyan volt. Engem a járdáról szólítottak be, haverok. Mentem, pers...
Gergely Tamás: ŐSZ
Keresték azt, ami ”rimmelne” ahogy ők mondták, az őszre. A szóra, a jelenségre.
Kismalac volt az első, de az ő javaslata, az “őz” valahogy túl “sutának” hangzott.
"Suta"- mosolygott Vadmalac - ’őzsuta’, világos: meg kellene innom a kávém.”
Megitták, közben ...
Gergely Tamás: DÓM
Nem is tudta, honnan nézze.
“Milyen kicsi vagyok mellette.”
Hátrált hát, hogy a tető oszlopait is lássa. Meg hogy érezzen kis… szimmetriát.
Ám az ördög incselkedett vele. Vadmalac nem is tudta, hogy az súgja, vagy ő maga fogalmazta meg:
“Az Isten egy dómba...
Gergely Tamás: TÖMLŐ SZÍVE
Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradsága szívéből továbbra is áradt.
”Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején.
Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt dud...
Gergely Tamás: GYANAKSZIK
Vadmalacnak rossz napja volt. Valami keserűt olvasott gyilkos praktikákról, amitől mindenre meg mindenkire gyanakodni kezdett. S akkor lépett be barátja, komája, illetve akit korábban annak hitt.
”Te…?!”, kérdezte tőle.
Érezte a koma a megváltozott hangszínt...
Gergely Tamás: Napfogyatkozás
Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.”
Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üv...
Gergely Tamás: CSUHÁS
Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit.
Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, ho...
Gergely Tamás: MALACKÁVAL A PADON
Ültek Malackával a padon. Kéz a kézben, éppen egymásba illett a kettő. Hogy melyiké indult el a másikét megfogni, már nem emlékeztek, lehet, hogy Vadmalac volt a kezdeményező, lehet, hogy Malacka, még valószínűbb, hogy mozdulataink szinkronban voltak.
A távol...
Gergely Tamás: SÚROLT ÉRZÉS
”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája.
Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képe...
Gergely Tamás: ÁRNYÉK
Szünetet tartottak, Vadmalac meg a komája. A nap sütött, ám ők az épület árnyékában hűsöltek. A fény a párhuzamos épületről érkezett, azt telibe találta a nap.
Hanem annak a falán hirtelen valami lezuhant. Azaz úgy látták, hogy zuhan. Vadmalac hamar rájött, ...