2024-12-16
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Kötetlenségünk lakhelyén
Édesanyámnak
(1923. július 14. – 2015. március 14.)
Testem durva terméskövei között – a széteső imaházban
apró fészkek, madárkalitkák,
diszkrét pitvarok, verandák – a szélső szinteken –
rongylabdák – venyigekerítések – (láttátok-e a szitakötők táncát?)
s...
Keszthelyi György: Kocsmablues
Túl sok a szék, az asztal,
szűk a deszkapadló,
a kemény harcosok fekhelye.
Torkomat marja a tömény depresszió,
a pontosan kimért elmebaj.
Sötétszürke szikla a falon,
festett és gipszelt tartalom.
Két kezem eszement szivárvány,
a repedések közé vájt lyu...
Keszthelyi György: Beszélni könnyű
Beszélni nem nehéz:
türelem vermet ás. Elhiszem.
Lágy gyümölcs a nyüvek palotája,
vörös a szűz rózsabimbó szája,
vegyétek, egyétek romlandó testem.
Aztán meg szükség esetén
melléd állok, ha kell. Sírt is ások.
Közben a régi barátok farmerén
tágulna...
Keszthelyi György: Az üveghalak
kedvenc háziállataim
az üveghalak voltak
tarka csíkozásukban
ott virított egy-egy trópusi gyarmat
súlyuk az óloméval vetekedett;
először dugóhúzók és műanyag lábtörlők
között bukkantam rájuk egy nejlonszoba
szintetikus labirintusában - egy görbe polcon;...
Keszthelyi György: Azért olvasok
Azért olvasok itt egyedül
cápáról, maláj nyelvjárásról,
azért bicegek össze-vissza egyik témáról
a másikra, hogy ne kelljen ott
kint a három szék egyikén
disznóvágáshoz, perzseléshez
hozzászólnom kívülállóként - hogy
az elmebeteg böllér ne magyarázza
s...
![Nyírfalvi Károly: [árnyékos hely]](http://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2016/10/termeszet_gomb.gif)
Nyírfalvi Károly: [árnyékos hely]
Kell még egy árnyékos hely, honnan
Nézhetem köveken a nap fényét,
Esőcseppek csillogását a leveleken,
Gyíkok surranását bokrok alján.
Csak úgy egyszerűen elnézni a
Dolgok állását, míg üres leszek.
Egy árnyékos hely feltétlen kell,
Mely nem kezdet és nem...
Keszthelyi György: Korcs társulat
Január közepén új zöldövezet,
lilahagyma – könnyfakasztó tavasz,
(szökni próbáló emlékezet?)
korzó, promenád a konyha szűk sétánya,
az egykor búskomor, sötétbarna
olajfesték felett élénk téglafal,
karnyújtásnyira apró nap ocsúdik
domború, tejfehér üvegb...
Keszthelyi György: Jellegek és jellemek
Annyi kérdőjel, faggatózás,
hogy miért így, miért nem amúgy,
én meg csak lábatlankodom
kedvetlenül vagy áhitattal,
segédmunkása vagyok a szerelemnek
egy becsületsértő reneszánszban.
Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep.
Van, aki dalol, van aki kertet...
Keszthelyi György: Százas szerelvény
1.
Zárt vagyok. Saját magamba.
Ajtóim mögött törött széklábak.
Szétesett bútorok égi forgácsai?
Uram, te nem hagytál el engem.
2.
Az Ember nem lehet lefordíthatatlan.
Térítetlen hitel, legrosszabb esetben,
de előfordul, hogy még annyi sem.
Csak sike...
Keszthelyi György: Magány
Magány, társtalanság, erről lehetne szó,
minden visszatükröződik
a lakatlan tekinteten,
a nedves tenyereken,
a bágyadt, billegő hőmérsékleten.
Pár órányi alvás, ritka fenyőliget,
egyedülálló, üres diákszálló,
hányingerek a porlepte udvaron,
csillagközi...