kedvenc háziállataim
az üveghalak voltak
tarka csíkozásukban
ott virított egy-egy trópusi gyarmat
súlyuk az óloméval vetekedett;
először dugóhúzók és műanyag lábtörlők
között bukkantam rájuk egy nejlonszoba
szintetikus labirintusában – egy görbe polcon;
később A VAS nevezetű lánc-és csavarboltban is;
a hentesüzlet kirakatában muskátli haldoklott
bent gumiköpeny-szagú
a kor szelleméhez képest illetlenül vidám
hús-vér legények élcelődtek
ott viszont nem voltak halak
még üveg-ólom halak sem voltak ott
miután kellőképpen hozzám idomultak
és megérttettem velük küldetésük lényegét
idegenbe csempésztem üveg-halaimat;
ott beépítettem őket
különböző komfortú szobák
eltérő stílusú polcaiba
onnan üzengettek nekem rejtjelezve:
hogy például mikor tetőzött a Duna
meg hogy barátom mikor szökött át Ausztriába
*
Megjelent Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval című kötetében
Legfrissebb hozzászólások