2024-11-25
Hegedűs Rita: Jövővers
Létünk virtuális nyitánya a hessteg
melyre rápörög a testnedv
izgalomba jön minden tőle
megizzad a pőre bőre
gálánsan utat ad a mának
neuronokat dönget a fájlnak
csatolja exeljét a boxba
olykor bejut a bamba detoxba
hesteg…word…hesteg
és szmájli is me...
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Hornyik Anna: Kihagyott lépcsőfokok
Átugrottam két lépcsőfokot,
a két évszakú szoba felé,
vissza kellett mennem és
megjárnom őket, felfelé.
Sokáig időztem mindkettőn,
óvatosan léptem a harmadikra,
bejutottam az ódon, tágas
szobába, melynek
egyik ablakából az őszt,
a másikból a tavaszt l...
Szente B. Levente: Elég
Láttam remegni szemérmes pipacsokat,
a férfiembert, szemeit törülgetni, elvérezni rózsát,
összekovácsolt sorstalanságban a mindent felemésztő tüzet,
csöndes partokkal ölelkezni a locsogó vizet.
És jött velem szembe tarka rét,
rőt mező, virágillatú asszony...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG AZ ESŐ
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket me...
Márffy-Horváth Henrietta: Gyereknek lenni azért jó
Gyereknek lenni azért jó,
mert reggelente apu visz iskolába,
anyu csak integet az ablakból,
közben rummal issza a kávét, mert mindig fáj a lába.
Gyereknek lenni jó,
mert van sok barátom,
így sokan osztozunk a félbehagyott uzsonnákon.
Gyereknek lenni jó,...
Márffy-Horváth Henrietta: Tölcsér, fagylalt nélkül
Ahogy a zárban kotorászik a kulccsal már összerándul a gyomrom. Kettőt fordul a kulcs. Mindig kettőre zárják. Az ajtó fémesen zökken. „Kurva élet!” Csak résnyire nyílik ki, a tolólánc fogja. Apa dühödten kaparászik, bíbelődik a lánccal. Tágra nyílt, riadt szem...
Shogór Susana: Napszakok
nem nézel rám
csak a kezemet fogod
látjuk a felragyogó
hajnali napot
délben a dombtetőn
illatos füvek között
csendben talál a nap
mikor mélykék kupoláját
fölénk borítja az éj
akkor sem szólunk
minden szó kevés
Sógor Zsuzsanna költő Balassa...
„Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.”
Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 19. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író