2024-11-25
Fellinger Károly: A SZOLGÁLÓLEGÉNY ARANYA
Ha hiszitek, ha nem, túl az üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a nevezetes Kenderközben élt egy Farkas nevű ember, aki a Vágfarkasd nevű falut alapította. A kender hegyén egyensúlyozó apró kenderikéről is elnevezhették volna a falut, vagy a ...
Para Olga: Belső beszéd
belső beszéddé
váltál
lám
nem éltél
hiába
voltál
s váltál
lényem
lényegévé
gondolatmaggá
gyúrva
gyűrűznek fel
a mondatok
te mondod őket
és én hallgatom
és elhiszem
hogy a gondolatod
az enyém
a gondolatom
a tied
együtt gondoljuk
ugyanazt
e...
Cselényi Béla: a közelgő tél
karácsony előtt ha ablakot nyitunk
nyakába szedi lábát a meleg
besétál havas lábakon a lég
sok apró sokszögletű pehely
ha lövöldében célba lősz
szedelőzködik a tarka ősz
s a hideg vattás téli óra
átfordul várakozóra
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu...
Gergely Tamás: ANEMONE, KÖZÖS
Ha jobb lábát a balon keresztülveti, ezeket látja: 1. kinyílt szirmú anemone; 2. kávéscsésze, ültében megmutatkozik neki arról ennyi betű: MSTERDAM; 3. kis méretű csergőóra, kilenc múlt három perccel, amit a mánusok mutatni engednek: SEI, majd ugyanazon szó vé...
P. Pálffy Julianna: Késő(k)
Alexa nyugtalanul ébredt, érezte, hogy a tompa, féloldalas fejfájás biztos előjele már kezdődő migrénjének. Vibrált körülötte a levegő, ilyenkor jobb volt minél távolabb maradni tőle. Idegesítette az előtte álló délután. Az ünnep második napját – szokás szeri...
Oláh Tamás: J. A.
Ki voltál?
Minden sorodat tudjuk
mégse ismerjük a választ.
A tiszta észt legyőzte
az ostoba,
a Szép Szó versed helyett
inkább gyászodról adott hírt.
Remélted: A fű kinő utánad.[1]
Te lettél a felesleges,
hiába hullt a könnyed[2]
a vörös arcúak között...
B.Tomos Hajnal: AZ ESTIG BEJÁRANDÓ JELEN
Annyi mindent felhalmoztunk
a polcokon, génjeinkben
porosodik a százéves
csaták figyelmeztetése,
valamelyik fiókban ott van
Mohács és Rodostó
s néha bennünk suttog,
vagy éppen énekel
az elbocsájtó, szép üzenet ...
mégis milyen ósdi teher mind,
haszon...
Mészáros László: Bohóckönnyek
Krizantém-arcú, mélykék tó virít,
szélcsend vasalja ezüst ráncait.
Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt,
csönded visszhangja újra felriaszt.
De hisz' messze vagy, vetetlen az ágy,
csomóba köti ereim a vágy.
Világ felpiszkált hamvába fagyok,
csonkig égő ...