2024-11-25
B. Tomos Hajnal: BETELT IDŐM
Az én időm
rozsdás bozót
egy patakparton,
elsiratott, nagy
pille-havak,
egy közeledés,
akárha barkás
ág érintése,
beérett szó,
örökös tétova idegen
küszöbök előtt -
betelt időm vagy te
és a közterek
sétáló tömege:
mind itt maradtok
verssé ölelke...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Csortos Gyulának, a színésznek egyszer ellopták a kabátját a kávéházban. Amikor a pincér megkérdezte, értesítse e a rendőrséget és a sajtót, a színész csak ennyit mondott:
- Isten ments. Néhány év múlva az emberek csak arra emlékeznének, hogy ez a...
Kránitz Laura: változások…
megállt a szó a csönd fagyott
árnyékodban már nem pihennek angyalok
kopár fák őrzik itt jártad
ma este eldobom a gyászfátylat
***
Kránitz Laura alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kránitz Laura vagyok. Budapesten élek.
Verseket írok, úgy, mint ...
Szentjánosi Csaba: Advent
Advent csomagot cipel,
mindenki keresi, csodálja,
olyan óriási a bevásárlóközpont,
hogy tereit dobálja,
én szorítom kezedet, kicsit félek,
hogy nem lopnak-e el a vágyak,
képmutató lennék, ha most
a szegénységbe meghívnálak,
talán mert nem merek olyan
...
Márkus László: Advent fennkölt ragyogása
Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.
Csigaházból csentem csendet,
Kalácsomra mézet kentem.
Arra ügyel minden gyermek,
Hogy Jézuska megszülessen.
Várjuk nagy-nagy szeretettel,
Szívün...
Bánki Éva: AZ EMPÁTIÁRÓL
I. A kilencvenes évek földönfutóvá, mihasznává tett munkás- és paraszttömegei között nem voltak egyének. Egyetlen csillogó szemű kisgyerek sem. Egyetlen fogyatékos, homoszexuális vagy transz sem. Talán egyetlen nő sem. Mert ha így lett volna, akkor a magyar po...
Jóna Dávid negyedpercesei 10.
Itthon vagyok, verset írok. Mű terem lakásban.
***
Az on-line gitárórán a tanár az egyedi rapes előadásmódot emelte ki, pedig csak a net akadozott.
***
11 megyére adtak ki figyelmeztetést a sűrű köd miatt. 3 megye intőt kapott, 2 megye igazgatóit.
...
Gergely Tamás: A BESZÉLŐ TACSI – Mälar-parti séták 18.
Haladunk a Mälar felé. Ő ott ül a padon, s én nem ismerem fel. Sötét kupacnak nézem, nem kutyának. Csak amikor a gazdáját, a középkorú nőt azonosítjuk, akkor jövök rá, hogy mellette a kupac nem más, mint a mi tacsi ismerősünk.
Tacskó, a simaszőrű fajta, ami...
Szekeres Nóra: TÉR-ISZONY
Valamin kívül rekedtem.
És valahol benn ragadtam.
Világok közt a sajátommal
magamra maradtam.
Valaki megosztotta a mindenséget:
kimondhatóra és kimondhatatlanra.
Megérthetőre és felfoghatatlanra.
Én itt bolyongok e levegőtlen,
lezárt terek között.
Ki ...