2024-11-25
Sapa Brown: Ha felemel
Ház vagyok, épp roskatag,
egy női kéz majd összerak.
És ha nem, hát megfelel
a mocsok is, ha felemel.
Alku köt, míg mást a hit,
és gyilkolni jár mindegyik.
Törtet, gyűlöl, méreget,
és nyelve éle ejt sebet.
Szívd mellre, nem bújtatom:
- békét is várni ...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Szántó Piroska, lelkem egyik kedves festője hajdanán nagy barátságban állt Modok Máriával, Czóbel Béla második feleségével. Modok maga is kiváló festő volt, ám Czóbel mellett nem volt könnyű az élet. Mária feladata a festékek beszerzése, a modellekkel való...
Maróti Ildikó: Csak jószerencse kell és semmi más?
"Csak jószerencse kell, semmi más!" - ez volt a jelmondata Zrínyi Miklósnak. Nincs mindenkinek szerencséje. Az a baj, hogy nem tudjuk, mi lett volna, ha. Mi lett volna, ha abban az iskolában maradsz, ha abban a városban élsz, vagy azon a földrészen, abban a ko...
Gergely Tamás: EGY ŐRÜLT – Mälar-parti séták 17.
Napsütés a Mälar-parton. Végre! Az elmúlt napok szürke ege megviselte az idegeinket. Most viszont, mint a gyíkok! Fapadunkon szívjuk magunkba a novemberi bágyadt napot!
Ha valami zavaró van az életünkben, akkor az nem a közvetlen környezetünkben található, ha...
Jóna Dávid: Józsefvárosi anzix
A bérház sebes hátán
salétromos prézli a vakolat,
penészes hónaljában lift húzódzkodik,
karcos szürkehályog lepi az ablakokat…
Ez az a város, aki fölé az istenek guggoltak,
szégyen csurog a ház tégla-vádliján,
lógnak az elhalt villanyvezetékek;
aszfalt-...
Ma 94 éves Lator László a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja
Isten éltesse!
Lator László Makón érettségizett, 1947–1951 között magyar–német szakon a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, sokáig Eötvös-kollégistaként. Felesége Pór Judit műfordító volt. 1950–1955 között a körmendi gimnázium tanára. 1955-től az Eu...
Fekete István: Különös tetemek a Bastille téren – Párizsi szösszenetek 16.
A Bastille téren naponta megforduló turisták és helybeliek ezrei rendre végigmérik tekintetükkel a tér közepén álló júliusi emlékoszlopot, vagy megnézik a gyűlölt politikai börtönné változtatott, s 1789. július 14-én elfoglalt, majd jóval később elbontott hajd...
Paulovics Tamás: V É G ÜL
Végül az utolsó órán,
amikor még a tudatod tiszta,
de emlékeidet, fehér fénylőeket
és sötétlő feketéket
a folyó fövenye mind beissza,
múlt és jelen egybeolvad,
világító számok a nagy óra lapján
gyorsan pörögnek vissza.
Végül ama mérleg nyelve
merre mu...
Gergely Tamás: A FENT MEG A LENT – Mälar-parti séták 16.
Az ősz igencsak langyos ebben az évben. És szürke. Akár egy Sibelius szimfónia. Legalábbis első hallásra.
Kisétálunk a hónap utolsó napján, párával telt a levegő, a szél is fúj. Öklöm a kabát ujjába behúzva óvom. Kevés sétálóra számítunk, meglepően sokan vann...