2024-07-26
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: VADMALAC MEG A MANNA
A szőlőgerezdet Vadmalac a feje fölé tartotta, fektében. Talán mert a fény úgy átvilágította, s neki így jobban esett.
Komája eképpen kommentálta a dolgot:
– Szőlőt eszel, nem mannát?
Azt értette rajta, hogy lealacsonyodik a mindennapihoz. Volt benne kis ug...
Gergely Tamás: SZIRMOK KÖZT
Gyengék voltak az idegei aznap, Vadmalac a legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről. De legalábbis… Úgy képzelte el, hogy ha a patáját behúzza, elfér egy virág szirmai közt. Mint egy valódi Hüvelyk Matyi. Rózsára gondolt, fehérre, hogy a szín nyugtassa. ...
Gergely Tamás: FENNKÖLT
Vadmalac meg Malacka a nyarat a Tó partján töltötte a vadrucák meg a vadlibák társaságában. Néha feléjük szállt egy-egy szitakötő, nem sok, mivel a víztől elég távol telepedtek le.
Ám egyszer csak feltűnt a parton valami különös. Malacka látta meg a kecsesen ...
Gergely Tamás: Lelke rajta
Vadmalac azt olvasta, hogy aznap van a fotográfia napja. Az üstökéhez kapott:
”Akkor sietnem kell!”
Szólt Kismalacnak, hogy készítse elő a fényképezőgépet, Malackát meg megkérte, fésüljön neki olyan frizurát, ami rá jellemző, hiszen megismerte őt az évek sor...
Gergely Tamás: ELMOSOLYODOTT
Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett.
”Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”
Így töprengett tovább, az égiek felé fordulva:
”Eképpen sújt a sors?”
Odakint közben kisütött a Nap. Vadmalac is elmo...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG A BAZSALIKOM
Vadmalac hasra vágta magát Malacka kiskertjében: szerette volna közelebbről szemügyre venni a paradicsom termését. Két kis bogyó, mint a körme a patáján. Ám ahogy azokat méregeti a szemével, megcsapja valami váratlan az orrát. Egy illat, amit első pillantásra,...
Gergely Tamás: PEZSGŐ
Pezsgővel ünnepelték Vadmalac születésnapját, ezért vacsora után eltöprengett a bor természetén.
”Tudják azok a borászok a módját, hogyan kerüljenek bele a buborékok. De vajon megfejtették-e a buborékok titkát?”
Kicsit később meg így folytatta a merengést:
...
Gergely Tamás: Feketerigó – vörösbegy
Hátára fekve Vadmalac észrevette, hogy a feketerigók nyakalják a zselnicemeggyet.
”Hát persze – gondolta Vadmalac –, az ugyanolyan fekete, mint ők maguk. Világos, hogy a fekete a feketéhez húz.”
Akkor viszont eszébe jutott, hogy az úton arrafelé már megjelen...
Gergely Tamás: Vadmalac a strandon
Vadmalac úgy érezte, eggyé válik a természettel.
A víz ugyan hűvös volt, de azt is szerette. A pázsiton ludak legeltek, válogatás nélkül szartak a zöldre, de nem zavarta, ugyanis egy helyre tartozott számára minden aznap.
Mintha az egész a lelkébe költözött ...
Gergely Tamás: UGRIK
Hogy biztos legyen a dolgában, a Koma megkérdezte:
- Ugye, indulunk?
A nagy útra, menetelésre utalt, amit régóta terveztek.
Vadmalac intette, hogy ”igen”.
- Na, akkor figyelj!
Azzal hátrált néhány lépést, majd nekiveselkedett, Vadmalac mellett elhaladva m...