2024-12-21
Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: ELADTA
Malacka nem hitte el: ”Eladta?!”
Azt értette rajta, hogy: eladta a házuk a fejük felől. Nem úgy, hogy ki kell költözniük belőle, hanem hogy el van zálogosítva.
Malackával szemben Vadmalac nem felháborodott, hanem bús-szomorúan lógatta az orrát, megértette, h...
Hornyik Anna: Gondolat (egy tanítás margójára)
Mint minden más, szavakból, hangokból állok, minden porcikám, rezdülésem, gondolatom.
Feladatom csupán annyi, hogy megtanuljak minél több szót, hogy felismerjem és ráhangolódjak annak az egy szónak az egy hangjára, melyből eredek.
Bábel Antónia: Jobb kéz, bal kéz
Egyszer a bal kéz nagyon megorrolt a jobbra. Féltékeny lett rá, és azt mondta neki:
– Ugyan, mitől vagy te jobb, mint én? Mi jogon vívtad ki magadnak, hogy az összes ember veled ír, veled mutat, veled fog kezet? …és mi az a mondás, hogy „Ne tudja a bal kéz, m...
Gergely Tamás: KONTAMINÁLT
Komája jött a hírrel, hogy gyülekeznek a központban. ”Gyülekeznek”, nem merte a szájára venni a szót, hogy ”tüntetnek”. Valamiért óvakodott tőle, talán mert a szó igen közel állt a ”kitüntet”-hez, más szóval ”kontaminált”.
A koma nem egészen értette, mi annak...
Gergely Tamás: BELŐLE EGY RÉSZ
A gangon ültek, várták a meleget. Vadmalac végig nyugatra sandított, ő ült ugyanis az Északi sark felé - a tavasz általában az óceán felől érkezett.
Akkor komája mondott valamit, amiről azt állította, hogy mesterét idézi vele. Vadmalac előbb alig hallotta, ba...
Gergely Tamás: Eszi a szavakat
Vadmalac szívta vissza a szavait. Amiket kimondott, meg amiket csak kigondolt. Komája ámuldozott, hogy mentora szavakat reggelizik.
Mert úgy nézett ki a dolog.
Mivel a szája tele volt, inkább jelbeszéd segítségével értekeztek - komája a szeméből olvasta ki, ...
T. Ágoston László: A fehér por
Kissé fejfájósan ébredt Peregi Pongrác ezen a kora tavaszi reggelen. Mire kinyitotta a szemét, az asszony helye már üres volt az ágyban. Na persze ‒ gondolta ‒, mondta is az este, hogy kiugrik a piacra valami friss zöldségért, mert ilyenkor, tél végén már kiür...
Bábel Antónia: A furfangos kis asszony
Egyszer volt, hol nem volt, mesélték, hogy itt a falu végén valamikor élt egy kicsi asszony. Ez az asszonyka olyan furfangos egy teremtés volt, hogy még a pokolba is eljutott a híre. Azt mondta egyszer csak az ördögök királya a legokosabb ördögnek:
– Eredj fe...
Gergely Tamás: Nyilas idők
Georg Klein emlékére
”Te láttad, hogy elvezették őket?” – kérdezte komája megbabonázva.
”Igen.”
”És nem rohantál oda, hogy kiszabadítsd őket?”
”Mindannyiunkat lelőtték volna. A szüleim és engem, aki a sárga csillagját eldobta.”
Vadmalac komája állt elké...
Andrassew Dávid Igor írása
Kölyökkoromban a nagymamám többször mesélt arról, milyen volt, amikor – vagon híján – gyalog terelték őket Budapestről a lichtenwörthi haláltáborba. A testvérét, aki amúgy nagyon szeretett táncolni, a hátán vitte, mert elüszkösödött a lába. Amikor pedig kisisk...