2024-12-23
Próza (10 talált bejegyzések)
Jóna Dávid negyedpercesei 3.
Nézlek, ahogy rajzolsz. Szeretem a vonásaid.
*
Testrész-bizományi. Lehet kapni alig használt vesét, májat, fület, lábat, bármit. Nekem valahogy idegen volt az egész. Végül beadtam a derekam.
*
Pisztoly, gumibot, gázspray - kopó alkatrészek!
*
...
Gergely Tamás: LEHULLOTT
Pontosan eléje hullott.
Az első gondolata az volt, hogy megütötte magát. A fecske. Aztán azt a félelmét azzal hessegette el magától, hogy a hótakaró bizonyára megvédte a zúzódástól.
Aznap éjjel havazott, hullott legalább tíz centiméter.
Tavasz végén, csóvál...
In Memoriam Nyírfalvi Károly
Gyors hír: meghalt. Olvasom először: ez vicc? Olvasom másodszor: ez biztos vicc! Olvasom harmadszor: És ha mégsem vicc? Igaz, a művészvilágban gyakran előfordult, hogy holtnak nyilváníttatta valaki magát, hogy alkotásai kelendőbbek legyenek, de ő… ő nem viccel...
Gergely Tamás: FRANCIA
Kórust hallgattak, zenét, más szóval, mégis mintha két ellenséges fél nézne egymással farkasszemet.
Bár Vadmalacnak úgy tűnt, utólag magyarázza bele a keserűséget a képbe.
”De hát a többiek hol voltak?” Emlékezetében csak ő meg a komája, s rajtuk kívül semmi...
In Memoriam Nyírfalvi Károly
Nehéz szavakba önteni a veszteséget, mégis meg kell írni, hogy mélységes fájdalommal tudatjuk, Nyírfalvi Károly költő, író, a Lenolaj.hu szerkesztője, állandó szerzőnk, munkatársunk, barátunk elhunyt.
Akik ismerték, tudják milyen sziporkázó szellemű, művelt...
Gergely Tamás: MESÉL
”Mesélj” - kérlelte Malacka.
Mit is meséljen, gondolta Vadmalac. Mesélt ő, mesél kérésre meg magától is szívesen, de éppen meseszélcsend volt a délelőttjében.
”Szólj hozzám, beszélj” – kérlelte Malacka.
Vadmalac megértette, a szó ugyanolyan, mintha a kezét ...
Cserenkó Gábor: Combino
Reggelente mindig combinóval utazom, döcögök a villamoson sok idegen emberrel összezárva, akiknek az utazás túlélés és nem megélés, és úgy is viszonyulnak hozzá, révetegen, rosszkedvűen, türelmetlenségtől topogva állnak a tömött szerelvényen, és erre egyszer c...
Maróti Ildikó írása
Kellettek mindig istenségek, akiket az emberek imádhattak, és akiktől félni lehetett? - kérdezte művészettörténet órán egy gyerek.
Igen, amióta a világ világ létrehoztunk maguknak fura, büntető, vigaszt adó, dévaj vagy véráldozatot követelő isteneket.
Kant a...
T. Ágoston László: A mi időnk
‒ Az a helyzet, Borikám ‒ mondta elgondolkozva Túriné ‒, hogy az utóbbi harminc évben többet változott a világ, mint előtte akár háromszáz év alatt. Ha csupán arra gondolok, hogy amikor én hatvan évvel ezelőtt elkezdtem bálba járni, az öregapám még eljött megn...
Maróti Ildikó írása
- Mit ünnepelünk most? - kérdezi egy elsős tegnap az ügyeletben, ahol már egyedül ő rajzolgat velem. Várjuk a papáját.
- Húsvét lesz. Jézust keresztre feszítették - rémült az arca -, aztán harmadnapra feltámadt.
- Azt a Jézuskát, aki nekem karácsonykor aján...