40 találati eredmények: márffyné horváth henrietta
Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk
Búcsúzik a tél,
felölti új ruháját
az ébredő kert.
*
Fehérlő szoknyás
hóvirágok, tőzikék
hajladoznak kint.
*
Szürke bóbitás
vattapamacsok ülnek
fűzfaágakon.
*
Langy szellő simít
lágyan végig arcomon,
jólesik, hagyom.
***
Márffyné Horváth Henrie...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Márffyné Horváth Henrietta: Add a kezed!
add a kezed
ha feketévé tették életedet
add a kezed
ha szavak már úgysincsenek
add a kezed
ha fogytán levegőd, s már nincs tered
add a kezed
ha ebédre csak a könnyeidet nyeled
add a kezed
s ami felszakadt, majd újra beheged
add a kezed
ha elvették a...
Márffyné Horváth Henrietta: Felnőttesdi
Megvillan a remény egy kis sarokban
elbújva, keresem tűz, víz, jéghideg.
Gyermekké változom, vagy az is voltam
mindig, ha én sem, akkor ki érti meg,
hogy mi játszódik le naponta köztünk.
A ránk gabalyodott fényes lánc hamis,
illúzióként hint szemünkbe ál...
Márffyné Horváth Henrietta: Lennék…
Lennék ránc a tenyeredben,
lennék holtad, temetetlen.
Lennék vízcsepp vállad gödrén,
ajkad nyoma a kávés bögrén.
Lennék párna fejed alján,
pillantásod keblem halmán.
Lennék öröm, lennék bánat,
lennék Napod, lennék árnyad.
Lennék szél, mely körbetáncol,...
Márffyné Horváth Henrietta: Emlékkertben
Meglassulnak a léptek, akár a percek,
állóképpé csontosul az idő.
Sötét ruhás alakok terheket cipelnek,
lelkük fekete, bánatba görnyedő.
Szaggat a kín és néma a gyász,
száraz szemekben parázslik a jaj,
s vértelen ajkakból párálló fohász
lebeg a sírok fe...
Márffyné Horváth Henrietta: Múltidéző triptichon
kis kopott bögrén
a múlt ujjlenyomata
a ragasztott fül
forralt tej föle
hullámzik- édes pára
boldog gyerekkor
mama nevet rám
a rég lebontott házban
széttörött emlék
Márffyné Horváth Henrietta: Közönyösen
A közöny belénk ivódik csendesen,
akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen
küzd tovább a talmi léttel.
A közöny nem hisz, így sosem térdel,
magasan jár és nem nyújt kezet.
Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed.
És persze, nem gyógyít a közöny...
Márffyné Horváth Henrietta: Születésnapomra
(József Attila versének parafrázisa)
Negyvenhárom éves lettem én,
ezt így még leírni is kemény.
Öreg
Közeg.
Lepergett már a fél életem,
ha a dupláját egésznek vélhetem.
Balek
Matek.
Húsz évem Óbudán maradt,
majd dolgom Vasváron akadt.
Lázas
H...
Márffyné Horváth Henrietta: Őszi színező
sárga foltokban kiégett fű lenn
kéklő sátorként rám terül a menny
barnul és tüskéit bontja a fán
a gesztenye az ovi udvarán
az ötujjas kesztyűje sem zöld már
aranyra festi a bágyadt napsugár
és a kerítést is jócskán befonta
a piros szőlő s majd esszük n...
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →