2024-11-14
75 találati eredmények: Nyírfalvi Károly
Nyírfalvi Károly: A rács
A rossz hír közlése mindig rám marad, kínos kötelesség,
takarítani is hogy utálok, nemhogy hosszan szólni a semmiről,
netán városi verset írni a jó levegőn, az egyetlen tanyán,
frissen fejt csészényi tej a kezem ügyében.
Csak fejben, hangtalan mormolnám a ...
Nyírfalvi Károly: Várakozás
Az ékszerdobozból lábak nőttek ki,
mintái, színes foltjai tollakká
bonyolódtak a kezemben, lakatja
csőrré alakult, elindult kalitkát
keresni, hogy szájában tartva, mint
madár az eleséget, elhozza az
erdő magvait, bennük a csendet, hogy
újabb dobozba rej...
Nyírfalvi Károly: Megyek a híd alatt
Megyek a híd alatt patak mentén,
üres mederben, szempillámra esőcsepp
ül, megyek patak mélyén a híd alatt,
megyek, míg beázik a cipőm.
A bozótos kertbe vágyom, a
gombabiztos helyre, a gombától
látni vágyom, szívni a bölcsességet egyre
Arcom egy bago...
Nyírfalvi Károly: Orromban még
Állok a napon.
A föld még fagyott.
Mire ideér a szomszéd házból,
a talaj már alkalmas; rúgjuk a
bőrt, ablakok törnek, marad a könnyebb
gumilabda: pattog, míg ki nem durran.
Veszünk másikat. Piros alapon
fehér pöttyök; nap süt, elhalványulnak
a foltok...
Nyírfalvi Károly: Bársony Földalatti és társai
(részletekben I., II., III., IV., V. rész)
I.
(Előszó helyett)
Messziről indulunk. A kamaszévek zajlanak, bonyolódnak, nyár van és forróság, állok a napon, majd újságot veszek, a kedvenc hetilapomat a kétoldalnyi rock-rovattal. Mohón kinyitom, a Proco...
Nyírfalvi Károly: Nyúló perc
Ha felszeleteled a folyamot,
egyként a folyamatot, miképp
tortát, vagy foszló kalácsot,
a megvilágosodás egyetlen pillanat.
Mindez csak fényeskedő tévedés.
Porló kavics a bizonyosság ösvényén.
Nyírfalvi Károly: ELÁGAZÁSOK
Kanyarból bukkan elő,
az írást már nem látom,
víz csordogál a lapokon,
titokzatos ákom-bákom.
Értem jött, tudom én
néma beszéddel szólít
a betűk csak vonalak,
halkan súgom: jó itt.
Vérző ujjaim közt
száraz, vörös fonalak
zörögnek, mint levelek
ut...
Nyírfalvi Károly
Volt aztán még sok-sok ernyőm
férfiasan eltűntek a nagy erdőn
Ők voltak mind az én Ernőm,
harcosan elhagytak, mint az erőm.
Sok-sok szépséges ernyőm.
Nyírfalvi Károly:
Volt nekem is esernyőm,
rám hagyta azt drága nőm,
el is veszett azon nyomban,
buszon hagytam alattomban.
Szegény drága esernyőm.
„Az írás afféle terápiás szenvedély, amivel sokat lehet tanulni, és sok mindent felismerni.”
Nyírfalvi Károly (Békéscsaba, 1960-2017) költő, író gondolata.