2024-11-14
75 találati eredmények: Nyírfalvi Károly
Nyírfalvi Károly: Hirtelen
Készülök, készülődöm egy újabb írásra a videó-rovat számára. A mai nap két apropót is kínál: november 11. Az első világháború végének emléknapja, A magyar felderítők napja. A szöveget össze tudnám szedni innen-onnan, de hogy miféle videóklipet lehetne társítan...
Nyírfalvi Károly: Kacsok ringnak, kacskaringnak
A hold udvarát
mindig felhők takarják
miként eső a földet a naptól
s mit ér a föld s mit a halál
s a lebegés tavak partján
napsütéskor nem tudhatod
én sem fekszem a fűben
nézem az eget
Nyírfalvi Károly: A dolgok lelke
Hol is kezdjem, hogy is kezdjem? Ahogy kezdődött.
Adél jó szokásához híven talált valamit, amit nem is keresett, erről is lehetne írni egyszer, a szerendipitás élményéről, de most kanyarodjunk vissza szomorkás történetünk tárgyához, tehát talált egy fotót egy...
Nyírfalvi Károly: Kérdezd a szelet…
Amikor néhány nappal ezelőtt felnéztem a Facebook-ra, s megláttam a bejegyzést, első reflexként úgy gondoltam, ez vicc, a korábbi találgatások során tudomásom szerint fel sem merült a neve, más írások szerint évek óta ott szerepel a titkos jelöltek még titkosa...
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...
Nyírfalvi Károly: Irodalmi lelet
Munkám során olykor régi kiadványok között kutakodok, néha egész meglepő, profilidegen könyvekre lelek. Nemrég kezembe akadt egy az ötvenes években kiadott irodalmi folyóirat, benne egy vadászatról szóló vers*. Érdekes volt többször is elolvasni, idézném is eg...
Nyírfalvi Károly: A gyaloglás filozófiája hátizsákkal
Első dinnyénket itt ettük két szóváltás között a hosszú, árnyas asztalnál, mígnem szokásunkká vált a rövidke öt napban, így aztán itt kezdem írni ezeket a nem egyértelműen vidám, de nem is keserű jegyzeteket, hiszen a dinnye édes volt, s csak a másodiknak tört...
Nyírfalvi Károly: Laikus jegyzetek
Hatéves lehettem, otthon ücsörögtem a kádban, amikor apám beállított egy hatalmas szürke nyúllal, a kezében tartotta, látszott, már nem él. Elgázolták, véletlenül, otthagyni nem akarták, hát elhozta, hátha ehető. Hagyjuk a részleteket. Akkor még férfiasnak gon...
Nyírfalvi Károly: Körök
Mindig rejtőzködni kell?
Ha nincsenek a kamerák, itt
vannak a kíváncsi tekintetek.
Hajnalban kelek. Fázom.
Gyorsan öltözöm. Zuhanyozom.
Beszappanozom ingem, nadrágom.
Belül még tiszta vagyok, lassú
kortyokban kávét iszom.
Azt láthatják, meg ahogy c...
Nyírfalvi Károly: A VILÁG KÖZEPE
Amikor csavargásaiból hazaért, és nem találta a kulcsot, hátul bemászott a kerítésen. Ha jó idő volt, elfeküdt a napozóágyon a diófa alatt, és tudta jól, ez most a világ közepe. A mókus ilyenkor soha nem került elő, a késő őszi napokon pedig ő nem ült a fa alá...