Hol is kezdjem, hogy is kezdjem? Ahogy kezdődött.
Adél jó szokásához híven talált valamit, amit nem is keresett, erről is lehetne írni egyszer, a szerendipitás élményéről, de most kanyarodjunk vissza szomorkás történetünk tárgyához, tehát talált egy fotót egy furcsa tárgyról, maga sem tudta mi az. Megosztotta hát a Facebookon, én meg elkezdtem kutatni.
A fotó gyönyörűséges egyedi kivitelezésű steampunk stílusú kávéfőzőt ábrázol. Néztem a képet, olvastam a fogalmat, próbáltam értelmezni, s csak az érzésre emlékszem pontosan: most lassul az idő, tágul a tér; ez nem az én időm, és nem az én terem, de lehetne, nem idegen ez tőlem, csak még nem értem. Nem vagyok eléggé felnőtt, de már gyermek sem.
Mi a csuda az a steampunk? Miért steam? Oké, azt jelenti a szó: gőz. A kávéfőző valóban nem korunk sorozatcikkének tűnik. De miért punk? A lázadás, az egyediség, vagy mert a punkok szerint: No Future? Nincs jövő, de a múltat is át kell írni, újrafogalmazni volna jó.
Egyszerűbb a saját szerencsétlen megfogalmazásom helyett elővenni a lexikont.
A wikipédia szerint: A steampunk (ejtsd: sztímpánk, az angol kifejezés magyarul am. gőzpunk) az 1980-as évek végétől megjelenő, elsősorban kortárs stílus és tematika, másodsorban alternatív művészeti szubkultúra, amely a legkülönbözőbb művészeti formáktól kezdve (szépirodalom, képzőművészet, művészfilmek, ponyvairodalom, popzene, képregény stb.), a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is egyaránt megmutatkozik.
Most, hogy ez ilyen szépen megvan, végiggondolhatom, miért is fogott meg a fogalom, és a műfaj.
Egyszerűbben úgy szokták körülírni, olyan művészeti műfaj, mely témáit, s egyben öltözködését, tárgykultúráját a gőzgép megjelenésének koráig vezeti vissza, akkor is ha teszem azt, egy regény cselekményének színhelye a jövő, vagy egy párhuzamos világ. Tény: a steampunk művelői, és tárgyai elsőre a nosztalgia kissé szánalmas fogalmát juttatják eszembe. Ugyanakkor csodálattal tölt el az aprólékos műgonddal megalkotott kütyük látványa a steampunk filmekben, s vannak közöttük olyanok, melyek szépen fel is fedik működési elvüket, ugyanakkor díszesek, szépek, egyediek.
Nemrégiben találtam a világhálón egy egyedi készítésű steampunk pendrive-ot, kacérkodom is a gondolattal, a beszerzés gondolatával, ha felmerül a karácsonyi ajándék kérdése, de ne legyen ez itt a reklám helye.
Miközben ezt írom, steampunk zene szól a számítógépről, s ez felveti a csodás paradoxónia kérdését a műfajjal kapcsolatban. Mert a steampunk időben a gőzgép korához kapcsolódik, a zenéről ezt nem lehet elmondani, afféle stilizált, narratív erősen újhullámos beütésű popzene, olykor az indusztriális rock hatását mutatva géphangok használatával, de ez is szerteágazó. Alkalmazott zeneként találkozni vele leginkább korunkban, bár a műfaj már a nyolcvanas évek elején indult, göröngyös, kevésbé feltárt szövevényes útján. Ha nem tudom, hogy steampunkot hallgatok, akkor a glamrock fantasztikus figurái jutnak eszembe: David Bowie, és a Mott the Hoople zenekar. A zenének tehát sem hangzásában, sem hangszereiben nem sok köze van a gőzgép történelmi idejéhez. Ne is várjuk, hogy így legyen. Mert mi is a steampunk? Időutazás a képzelet végtelen sivatagában, hol az úticél egyetlen oázis, oázis, ahol a tárgyaknak lelkük van, személyre szólóak, egyediek, felismerhetőek, azt a fajta anakronisztikus gondolkodásmódot képviselik, melyre nagyon is szükség van abban a világban, ahol a tárgyakat szinte ugyanott készítik, csak más emblémát ragasztanak rájuk.
Szóval ártatlanul nosztalgiázó, más korokban álmodozó, utazgató iparművészek, azokra a kütyükre szükség van, hogy átadhassuk lelkünket nekik, hogy cirádáikkal, díszeikkel többek legyenek puszta használati tárgyaknál, s magunkat hordozhassuk bennük, velük, általuk. Vagy tévedek, az sem baj. Még szól a zene, közben csomó más felfedezésre is juthatok, elég ha az arany iránytűre gondolok.
Legfrissebb hozzászólások