A városból érkező szél az
erdő kinyújtott karjába ütközik.
Az asszony arca naptól piros és a dühtől.
Várja a halált, vagy a férfiét.
A szél hangokat hoz: zenét, autózúgást;
belőlük lesz éjszaka a fény.
Nem megy oda, ahol a férfi van,
hátha közben meghal,
s ő majd késve fedezi fel a holttestet.
Elképzeli a halál utáni perceket.
Évekre nem gondol.
Vizet visz a férfinek.
Legfrissebb hozzászólások