Ez nem a pokol: valami több —
Fehér madarak szédülnek a kútba,
Ott pihegnek a szikkadt mederben,
Ellensúlyoznak egy fekete pontot.
A kőkáván megpihen az Isten –
Ahova lenézel: akár a hó,
Akár a szárnyak jégvirágai –
Igent bólint a halk illúzió.
Ahogy lassan elapad a táj,
Ahogy szinte naponta csökken,
Úgy szaporodik egy szomszéd időben
Az árnyéktalan patyolathalál.
***
Legfrissebb hozzászólások