Azért olvasok itt egyedül
cápáról, maláj nyelvjárásról,
azért bicegek össze-vissza egyik témáról
a másikra, hogy ne kelljen ott
kint a három szék egyikén
disznóvágáshoz, perzseléshez
hozzászólnom kívülállóként – hogy
az elmebeteg böllér ne magyarázza
szakadatlanul nekem, hogy a hús
melyik részét mibe meg hogyan daráljuk,
hogy maga a disznó ráfizetéses
áru, dehogyis éri meg az a félliter,
amit gyilkosság közben mindig benyakal
s az a pár kiló tarja vagy mit tudom én mi,
comb, tokaszalonna és egyéb test-tartozék
ami ott kijár neki a szúrás-vágásokért –
ám ha a disznó ülne ott mellettem az egyik
széken, esküszöm, szívesen meghallgatnám,
hogy milyen semmi-sors az övé,
hogy családot is csak halálra alapít.
2011. január 2.
*
Megjelent: Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén című kötetben
Legfrissebb hozzászólások