Semmilyenekkel. Legalábbis ez Jessica Mitford szakvéleménye, azé az írónőé, aki Az amerikai halálforma című könyvében alaposan elemzi a „halálbizniszt”. A tetem belső belső részei eltávolításának megvoltak a maguk ősi anatómiai eljárásai, a proszektúra után pedig alkalmaztak mindenféle kenceficét, szurkot, balzsamot, de az emberek, krokodilusok, macskák és egyéb élőlények konzerválása mögött nem egyiptomi anatómiai titkok lappanganak, csupán az a hétköznapi tény, hogy a Nílus-völgy éghajlata száraz, a levegő baktériumtartalma minimális, ugyanígy a homoké is, amely a holtesteken kívül az óegyiptomi papiruszokat is megőrizte az utókor számára.
A száraz klímához hasonló hatása lehet a tetemekre a huzatnak. Erről bárki meggyőződhet Brnóban, a Kapucinusok terén, ha jegyet vált a templom kriptájába. A zegzugos termekben 153 szerzetes mumifikált teteméből 40-et lehet megszemlélni: lám épek maradtak a száraznak és forrónak nem nevezhető brünni éghajlat alatt is.
Memento mori! „Emlékezz rá, hogy meg kell halnod!” A tömör latin mondás örök igazságot fejez ki. Hogy a kapucinusoknak is ez volt-e a jelmondatuk, nem tudjuk. A kamalduliaké mindenképpen.
Legfrissebb hozzászólások