Apja viaszosvászon-készítő, botanikus, anyja a Technische Hochschule kémiaprofesszorának a lánya volt. Ő először az Akademisches Gymnasiumba iratkozott be, majd Bécsben tanult. Kísérleti munkát is folytatott, ezután asszisztens lett.
Miután habilitált, hivatásos tisztként vett részt a háborúban az osztrák erődtüzérség kötelékében. A háború után asszisztens lett Jénában, majd rendkívüli professzor Stuttgartban. Hamarosan rendes professzorrá nevezték ki Breslauban (magyar nevén Boroszló, ma Wrocław).
Ezután a Zürichi Egyetemre ment, itt publikálta az Annalen der Physikben cikkét, a kvantálás mint saját értékprobléma témájában a hullámmechanikáról, amit ma Schrödinger-egyenletként ismerünk. Ebben a cikkben a hullámegyenletet időfüggetlen rendszerekre vonatkoztatta és megmutatta, hogy az helyes energia-sajátértékeket ad a hidrogénszerű atomok esetén. Ezt az egyenletet általánosan a 20. század egyik legnagyobb eredményének tartják, ami forradalmat idézett elő a fizikában és a kémiában. Egy második cikket is publikált, mindössze négy hét múlva, ami megoldotta a harmonikus kvantumoszcillátort, a merev rotort és a kétatomos molekulát, valamint új levezetést adott a Schrödinger-egyenletre. Egy harmadik cikkben megmutatta, hogy az ő megközelítése és Heisenbergé ekvivalens és megadta a Stark-effektus kezelését. A sorozat negyedik cikke megmutatta, hogyan lehet kezelni az időben változó rendszereket, mint például a szórásproblémákat. Ezek a cikkek voltak karrierjének központi elemei, és a fizikusközösség azonnal nagy jelentőségűeknek fogadta el őket.
1933-ban a náci antiszemitizmus miatt elhagyta Németországot. Az Oxfordi Egyetemen folytatta munkásságát. Nem sokkal érkezése után Paul Dirackal együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. A szerződéses idejét Oxfordban nem töltötte ki, nem konvencionális élete (két nővel élt) nem talált megértésre. 1934-ben a Princetoni Egyetemen tartott előadásokat, ahol állandó pozíciót ajánlottak neki, de ő nem fogadta el. Valószínűleg megint az okozott problémát, hogy házat keresett saját maga, felesége és barátnője számára. Végül a Grazi Egyetemen fogadott el egy állást. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, problémái támadtak Németországból távozása és ismert náciellenes álláspontja miatt. Személyesen kért egy nyilatkozat miatt elnézést Einsteintől. Mindenesetre ez a közlemény sem nyugtatta meg teljesen az új hatalmat, és az egyetem politikai megbízhatatlanság címén elbocsátotta állásából. Zaklatták és megtiltották neki, hogy elhagyja az országot, de ő feleségével Olaszországba szökött. Innen vendégtanárként Oxfordba és a belgiumi Gent egyetemére ment.
Ekkor meghívták Dublinba, hogy segítsen felállítani a Dublin Institute for Advanced Studies-t. Az Elméleti Fizikai Iskola igazgatója lett, tizenhét évig ott maradt, elnyerve közben az ír állampolgárságot. Mintegy 50 további cikket írt, amelyekkel megpróbálta megközelíteni az egyesített térelméletet.
1944-ben megírta a Mi az élet?-et, ami a negentrópiát tárgyalja és egy összetett molekula fogalmát, ami az élő szervezetek genetikai kódját hordozza. James D. Watson emlékiratai (DNS, Az élet titka) szerint ez a könyv adta neki a lökést, hogy a géneket kutassa, ami a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezéséhez vezetett. 1955-ös nyugdíjba vonulásáig maradt Dublinban. Ezalatt hű maradt egyedi szenvedélyéhez, botrányos esetek történtek diákokkal, és két különböző ír nő gyermekének atyja is lett. Élethossziglani érdeklődést tanúsított a hindu filozófia egyik fő ága, a Védánta iránt, és azon a lehetőségen gondolkodott, hogy az egyéni tudat csak az univerzumot átjáró egységes tudat egyik megnyilvánulása.
Néhány év múlva visszatért Bécsbe. Az Energia Világkonferencia egyik fontos előadásán elutasította, hogy a atomenergiáról beszéljen, mert szkeptikus volt vele kapcsolatban, és inkább egy filozófiai előadást tartott. Ebben az időben elfordult a kvantummechanika fő vonalától, a hullám-részecske kettősségtől és a hullámtermészet egyedüli voltát támogatta, sok vitát kiváltva.
73 évesen, 1961-ben halt meg Bécsben, tuberkulózisban. Alpbachban temették el.
A hatalmas Schrödinger-krátert a Hold túlsó oldalán halála után nevezte el róla a Nemzetközi Csillagászati Unió. Egy időben az ő arcképe díszítette az ezerschillinges bankjegyet.
SCHRÖDINGER MACSKÁJA (egy világhírű kísérlet)
Hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, elpusztítva ezzel a macskát. Ha egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.
Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghal, ki kell nyitni a dobozt.
A fogós kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt? A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza. Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni. A kvantummechanika kísérletileg mégis ezt az eredményt erősíti meg.
A kísérletnek legalább három eltérő értelmezése létezik.
1. Feltételezhetjük Isten létezését. Mivel minden megfigyeléshez kell egy megfigyelő, kell lennie valamilyen „tudatosságnak” az Univerzumban. Wigner Jenő fizikus úgy gondolta, hogy maga a kvantumelmélet egyenesen bizonyíték Isten létére.
2. A legtöbb gyakorló fizikus nem vesz tudomást róla. Néhányuk rámutat, hogy egy kamera mindenféle tudatosság nélkül rögzítheti a macska állapotát.
3. A sokvilág-elmélet szerint minden kvantumvilág létezik és ezek útelágazáshoz hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik ilyen világban a hidrogén-cianidos üveg összetört és a macska meghalt, míg egy másikban ez nem történt meg és a macska életben maradt.
(forrás: wikipédia)
Legfrissebb hozzászólások