Kellemes álomból ébresztette a lányt egy fűszál, ami az orrát csiklandozta, ahogy a lágy szellőben hajladozott. Kinyitotta a szemét, és smaragdként ragyogó mező tárult elé, rajta kis drágakövekként ragyogó virágok nőttek. Csodálatos, édes illatukat magával hozta a szél.
A sziklaszírt felől jövő morajlás még mindig megnyugtatta. Felállt és a széléhez sétálva lenézett a mélybe, ahol a veszedelmes tenger hullámai ostromolták a sziklákat. A sós víz illata keveredett a virágokéval.
– Elaludtál – szólt kedvesen egy ismerős hang a háta mögül.
A lány megfordult és meglátta kedvesét, ahogy a nagy fa repedezett, göcsörtös törzsének dőlve ült és nézte őt.
– Igen, tudom – válaszolta mosolyogva. – De nem unalmamban, hanem mert veled mindig biztonságban érzem magam.
– Remélem is – felelte csintalanul a férfi. – Elég sok mindent tettem érte, és sok életet éltem, hogy megtaláljalak.
– Hogy te találj meg? – kérdezte a lány, miközben letérdelt elé. – Hogy én találjalak meg téged.
A férfi göndör karamellbarna haja szanaszét állt. Nemrég ébredhetett ő is, és ahogy az aranybarna szemek szerelmesen figyelték, emlékeiben felderengett megannyi szempár, amik pont ugyanilyen árnyalatúak voltak.
– Emlékszel az első találkozásunkra? – kérdezte a lány elmélkedve.
– Hát persze – felelte mosolyogva a férfi. – Hogy tudnám elfelejteni, amikor megmentettél engem, ahogy mindenki mást is, és új családot adtál nekem. Olyat, amilyet mindig is akartam.
Két sárkány bukkant fel a sziklaszírt mögül, és az ég magasában szálló felhőkig kergették egymást. Észrevették őket, ahogy a fa tövében üldögélve figyelték reptüket, és csintalan gyermekekként száguldottak egyenesen feléjük, aztán hirtelen irányt változtattak, majd mellettük elsuhanva üvöltötték a világba boldogságukat. Önfeledett hangjuk elnyomta a mélyben dübörgő víz kegyetlen dalát.
– Megmentetted az életem – súgta a lány miközben a sárkányokat nézték, ahogy azok kergetőznek.
– És te az enyémet – válaszolta a férfi.
A lány az ajkába harapott, szerelméhez hajolt, megcsókolta, majd a férfi izmos mellkasára hajtotta a fejét, és úgy, együtt figyelték tovább a két sárkányt.
***
Sarah L. Baker néven írok. 1990 október 8-án születtem, nevelőszülők gyermekeként nőtem fel, akik egész életemben támogattak. Két nővérem és két unokahúgom van. 2013-ban érettségiztem, majd anyukám halála után munkába álltam, és az első gyermekem születéséig ott is maradtam. Jelenleg házasként, két gyermek anyjaként élek.
Első könyvemet az idősebb nővéremtől kaptam, idővel pedig megszerettem az olvasást. Akkor kezdtem írni, amikor nem volt elég mások álmainak, történeteinek átélése, és a saját történeteim idővel jobban lefoglaltak. Körülbelül nyolc éve írok rövidebb, hosszabb terjedelemben, jelenleg első könyvem megjelentetésére készülök.
Kedvenc íróm Sarah J. Maas, ő tanított meg szavakkal festeni és megmutatta, hogy milyen más és szabadabb egy teljes világot megalkotni. Bár az irodalom minden szegmensét szeretem, a fantasy világa az, ami magával ragadott teljesen.
Legfrissebb hozzászólások