megkeresem azonosságom
földhöz kötöm személyiségem
itt vagyok aki vagyok
máshol nem vagyok érvényes
őseim földje beszámít magába
végiggyalogolok a történelmen
a világháborút sem tudom kikerülni
nem én akartam még nem is éltem
de nekem sincs mentségem
életem elsüllyedt házak ablakán világít
bejártam az öregedés távolságait
illetlen a csodálkozás is
ebben a korban már ismerni kell
az élet bizonyosságait
és a sok hiábavalósággal szegélyezett lényeget
a gyávaság nem hitelesíti a szelídséget
a szelídség nem indokolja a gyávaságot
nem lehet minden szerepben közepesnek lenni
ha már elfogytak kifogásaim
akkor meg kell tennem valamit
különbözni akarok
az elkoptatott utakon soha nem jutok el a vershez
az igazság fegyvertelen: ha vesztek
utána is ráérek még fehér zászlóvá alakulni
nem ajánlanak sértetlenséget
mégis szólni kell mindenütt
ahol ketten vernek egyet
ahol az erősebbet védik a törvények
***
Barna Júlia költő így ír magáról:
“1946-ban születtem Hajdúdorogon, itt élek azóta is. Nem mehettem egyetemre anyagi okok miatt. Tragédia volt számomra, mert a tudásvágyam tíz embernek elég lenne. A tudást persze könyvekből is meg lehet szerezni, és ebben nem ismerek határokat. Emiatt korán „kiolvastam” a szememet, műteni kellett, ez volt a másik tragédia. Sajnáltam magam nagyon, negyvenévesen befejezettnek tekintettem az életemet, de a gyerekek miatt folytatni kellett. Ebben a korszakban születtek a pesszimista verseim. Tíz évig ebben a „se élő, se holt” állapotban voltam, aztán magamhoz tértem, és élni kezdtem.
Férjem, két fiam és két unokám van. Ma gondok, bajok, betegségek terhével a hátamon, sokkal jobban tudok örülni mindennek, mint fiatalon, viszonylag gondtalanul, egészségesen. Ez azt bizonyítja, hogy öregen az ember bölcsebb lesz, saját fiatal énjéhez képest mindenképpen.
Az olvasás és az írás nálam ikerszenvedélyek, ezeket fontosságban csak a családom előzi meg. Mindig írtam verseket. Világszemléletem és verseim fontosabb elemei: ember, béke, szeretet, szabadság, tisztelet, könyv, művészet, tudomány, környezetvédelem. Elutasítom ezeknek az ellenkezőjét, mint a környezetszennyezés, a gyűlölet. Annál nagyobb dicséretet nem kívánok, mint ha valaki azt mondja: Én is így gondolom, én is így érzem, helyettem írtad. Mi jellemez még? Mindenkinek több tiszteletet adok, mint amennyit elvárok. Nem alázok meg senkit, és nem alázkodom meg. Együtt érzek mindenkivel, akit megaláznak, lenéznek, kirekesztenek, akinek valamiből nem jut elég, legyen az kenyér, szeretet, haza.
Öt könyvem megjelent magánkiadásban. (Álmok másnapján, Másokért is sírtam néha, Kristálytél, Időkirály, Csendvirágok – haiku-könyv). A Napút mellékleteként megjelent egy füzetnyi versem Csodavárók címmel, a Cédrus-pályázat eredményeként.”
Legfrissebb hozzászólások