Éhes a hold mit sem sejtő kapuk alatt,
csak néhány kóbor eb árnyéka lepi meg.
A tejút karjain szakadt muskátlis kosarak,
udvarán asztalokhoz támasztott székek,
elborult poharakból zavaros folyó.
Ha rozsdás csónakon visz felé a szél,
langyos nádas sűrűjében keresve utad,
egy pillanatra hihető, hogy megtaláltad őt.
Pedig csak egy városszéli pozdorjarom
nejlon rózsaablaka figyel.
Legfrissebb hozzászólások