2026-06-02
25 találati eredmények: Albert Zsolt
Albert Zsolt: RÓZSAABLAK NAIVITÁS
Éhes a hold mit sem sejtő kapuk alatt,
csak néhány kóbor eb árnyéka lepi meg.
A tejút karjain szakadt muskátlis kosarak,
udvarán asztalokhoz támasztott székek,
elborult poharakból zavaros folyó.
Ha rozsdás csónakon visz felé a szél,
langyos nádas sűrűjében ker...
Albert Zsolt: AUGUSZTUS VÉGÉN
Platánfák alatt vigyázzban áll néhány nap,
mielőtt elmenekül és magával visz.
Sejti, megörökíthetetlen nyár lesz.
Egy száraz levélre préselt évszak,
vaskos könyv beteges lapjai között.
Mi megpróbáltuk kívül tartani,
de az ősz sejtjeinkbe van kódolva.
Türelem b...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig mást hozot...
Albert Zsolt: Metszés után
Ha rendesen nem jön,
akkor a fák szülnek tavaszt,
az ág remegő szülőcsatorna,
előbb vajúdik, majd levélre vált.
Mikor még mindenki alszik
az ég szégyenkezve lehajol
a visszahúzódó tengerekre
és kék festéket merít.
Zavaros magzatvízben áll az idő,
fent...
Albert Zsolt: Sejtés
azelőtt akarok megszületni
hogy végleg gyilkossá
válik a világ
anyám hangja
valami súlyos felhő
cigarettafüst
és hazugság lengi át
még nem döntött
születésem felett
sejtnyi eszmélésem után
testem bölcsőbe
vagy koporsóba száll
a tó nyugalomban ringa...
Albert Zsolt: A pusztulás szimfóniája
Dalra fakadnak az éhezők
a széteső mohás föld alól,
s felhőpapucsban menetel
a féreg, fába szorulva rég
s ordítva fejszével gyalul
s dalolja, jajongja, mindenét.
Korhad a fa, fáradtan földre dől
gödörbe ássa a nyár gyönyörét,
sovány tenyerek ölelik hal...
Albert Zsolt: Szakadt vitorlák
Úgy megy az idő,
hogy percekre törve
szótlan állva hagy,
pedig emlékszem
tegnap reggel
még jönni láttalak,
s mint ketyeg óránk
másodpercenként
évekre megáll,
vörösen égő szárnyain
égre száll a néha nap.
Kék tintában ázva
s lapjaimba zártalak,
de m...
Albert Zsolt: Altató
Látom a holdat
éjjel a hintán
lábai lógva
álmokat hint rám.
Sárga pocakkal
fénye a mintám
szárnyai bontva
angyal kacsint rám.
Látom a házak
ajtaja némán
zárban a kulccsal
csendre vigyázzál!
Paplanom dallam
vele takarjál
párnám csak halkan
horkol...
Albert Zsolt: Gondolatjel
Hideg hangon
koppan a kapun
gyémánt gyűrűd
s altat arcod.
Álmunk az ágyon
szelíden szalad
forrón fakadó
rügyet ragaszt.
Párnákba puhult
szunnyadó szavak
hálóingre hullik
az alvadt alkonyat.
Fáklyával futok
a suttogó sötétben
lángjában látlak
s ö...
Albert Zsolt: Találkozásaink
Szöget vert tenyerembe
könyörgő találkozásaink
ködbe ömlő perce,
kalapáccsal kezében
felettünk állva
rozsdás torkú
vasdallamba
énekelve
előtted
lehunyom szemem,
az ég kék hullámaiba
temetlek
tüzes nyilakkal lövök
bégető bárányfellegekbe,
fény kel...
- 1
- 2
- 3
- Következő →