Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét
reménykedve várja.
Rigó motoz halkan
tavalyi avarban,
trillázó madárhang
vidámság a dalban.
Erkélyemen ülök
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog
a fekete festék.
Nagyokat is dobban
– néha már mosolygok -,
könnyebb lett a teher,
amit régen hordok.
Életet kap újra
termékeny természet,
meglesem a csodát,
tőle leszek részeg.
Bódultan bámulok,
nyugalom szállt belém,
hitetlenként ülök
egy Isten tenyerén.
***
Nyugdíjas gépésztechnikus vagyok. Sokan neveznek költőnek, de én nem tartom magam annak. Verseket próbálok írni, néha sikerül elfogadható is. Rengeteg versem van, de kevés köztük az igazán jó. Több antológiában, és netes magazinban vagyok rendszeresen jelen. Saját kötetem nincs, és nem is tervezek
Legfrissebb hozzászólások