Nyisd ki, majd húzd be az ajtót,
nincs egyetlen szabad kezem se
és úgy járok, mint aki altatót
reggelizett még ébredés előtt.
Az út túloldalán hideg a kőpárkány,
majd csak kihűl a fekete nedű,
hideg ősz van, a húslégy, a csótány
sem szereti Krasznojarszk légterét.
Vesse rám az összes kézügybe eső követ
aki készakarva, szünetek nélkül vét,
mellesleg egy abszurd múlt követ,
csak dobálom tartalmam szanaszét
és kétlem, hogy van egy lételem.
Ezért nem hagyok békét önmagamnak,
rákérdezek a halmozott értelemre,
farkasszemet nézek a rangos indokokkal.
Ne vergődj, kifogott, partra dobott hal,
fogyaszd egészséggel az oldott oxigént,
ne gyötrődj, ne lihegj, ez csak afónia,
hangszalagod szabadnapja van,
fogadd hát el a hallgatás elméletét.
Nem leszel egyedül az irdatlan magányban,
valahol őrizlek, leplezett csendestárs,
leülepedtél névtelenül.
2017. szeptember 28.
***
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások