Hideg hangon
koppan a kapun
gyémánt gyűrűd
s altat arcod.
Álmunk az ágyon
szelíden szalad
forrón fakadó
rügyet ragaszt.
Párnákba puhult
szunnyadó szavak
hálóingre hullik
az alvadt alkonyat.
Fáklyával futok
a suttogó sötétben
lángjában látlak
s ölelésed öblében.
Szünet szavaidban
zárójelbe zárva,
leszek lapra
írva, vagy íratlan
fodros felhőd
s néha
– gondolatjel
a gondolatban.
***
Legfrissebb hozzászólások