Mintha nem is a földön járnék,
olyan furán érzem magam,
kívülállóként szemlélem a világot,
úgy érzem ócska ez már nekem.
A szépet nagyítóval kell keresni,
minden romos és fekete,
de az egó hatalmas ott, hol nem kellene,
és pici ott, hol nagyobb is lehetne.
A buta azt hiszi, hogy okos,
az okos meg igen gyáva, mert nem mer
a buta fejecskéjére koppintani,
hagyja magát a sárga földbe döngölni,
az oktondi győztes pedig örül.
Te pedig némán nézel a mélybe,
és azt kérded magadtól:
biztos, hogy az van felül, kinek ott a helye?
Nagyot lehet esni a magas hegyről,
a kevély rögeszméje, hogy övé a világ,
a pénzéért bármit megvehet,
s mikor romba dönti saját magát,
akkor jön rá, hogy már nem is ő a király.
Lenézni másokat a legocsmányabb dolog,
elfelejteni, hogy nemrég még ő is köztük volt,
hol most ez a szerencsétlen ténfereg.
Elszállt a ló, sajnos meg nem áll,
meg kéne húzni a gyeplőt tán,
míg vesztébe fejjel nem rohan
ez a csodálatos, de gyarló világ.
***
Legfrissebb hozzászólások