már március és annyi
hétköznap – mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre – ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppen egy másik
évszakra öltözöl – annyira élsz
amennyi örökzöldet látok feletted
*
2011. március 9.
*
Megjelent: Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén című kötetében
Legfrissebb hozzászólások