Paulovics Tamás: KOCSMATERASZ

Alul-felül, kívül-belül
rád meredő sorsod elől,
hiába futsz nem menekülsz.
Jobb ha leülsz egy asztalhoz
a kocsmában ablak mellé,
vagy teraszra a kocsma elé,
hársfa lombja borul feléd.
Ölnyire a hársfa ágán
énekelget már a sármány.
Két ölnyire jön föl a Hold,
Vele szembe megy le a Nap.
Összenéznek, csodálkoznak.
– Ki ez a vén ágról szakadt?
Kérdi a Hold. Felel a Nap:
– Maga van már, maga maradt.
Küldjünk neki poharába
napsugarat, holdsugarat.