B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ

Lótusz kelyhéből
harmatcsepp könnye páráll –
bánatom oszlik.
*
Gondolatait
sárga tekercsek őrzik,
lelke megszökött.
*
Távolodó daru
hangja fekete lepel –
gyászol a mező
*
Szépségét félti,
rejtené fátyol mögé –
beles az idő.
*
Mocsárba tévedt:
számok közt magánhangzó –
senki sem érti.
*
Visszanéz a nap,
pipacs hull gyászlepelre:
végső kegyelet.