Keszthelyi György: Magány

Magány, társtalanság, erről lehetne szó,
minden visszatükröződik
a lakatlan tekinteten,
a nedves tenyereken,
a bágyadt, billegő hőmérsékleten.
Pár órányi alvás, ritka fenyőliget,
egyedülálló, üres diákszálló,
hányingerek a porlepte udvaron,
csillagközi gyalogtávolságok,
latorállapotok a körkörös gangon,
fával fűtött, füstös napszakok.
Gyerekfejjel aggastyán vagyok,
süket, de tapasztalt holló.
Hatalmas szárnyaim az égre csimpaszkodnak,
baljós árnyékuk magába szürcsöl
minden kiszáradt kutat,
meddő sivatagot.

2016. november 22.