2024-10-09
Mórotz Krisztina 10
Mórotz Krisztina: Ősz
Alszik a képzeletbeli házam, meg a kertem. Talán nem is pihen, hanem csendben figyel. Ez az a ház, ahová néha kenyérillatot viszek, hogy képzeletbeli lakóit jóllakassam vele.
Mintha elfáradtál volna, nem is tudom... De az is lehet, hogy én fáradtam el. A má...
Mórotz Krisztina: Agapé
Tudtad, hogy egy réten azok a fák állnak közel egymáshoz, amelyek jól érzik mások gyökereiben a lelküket?
A görög haldoklik. Úgy mondtam, hogy meglepődtem saját hangomon.
Aznap napfogyatkozás volt.
A kovácsoltvas kerítés előtt fehér kálák. A levegő vibrál...
Mórotz Krisztina: madárrá lett (2)
mama vette észre a fecskéket
kifutott a nyári konyhából
madaraim hát itt vagytok
szeme párás volt nevetett
tszvít tszvít hívta őket
forgott az udvaron
kék foltozott kötényében
sodrásával emelte az eget
lánnyá vált szerelmes fecskelánnyá
ha azt dalolja...
Mórotz Krisztina: Madárrá lett
mama vette észre a fecskéket
szelesen futott ki a nyári konyhából
madaraim hát itt vagytok jöttetek
szeme bepárásodott nevetett
tszvít tszvít hívta őket pörgött az udvaron
mint kislányként amikor emelte az eget
isten hozott kis fecskéim megjöttetek
kék ...
Mórotz Krisztina: portré apámról
apám dióleveleket éget,
a nap fényét betakarja füsttel,
villával húzza össze a leveleket,
tenyerén megül a dió barnája,
körme alatt föld,
diót rágcsál, két dióval tör fel egyet,
dió pattog, lusta vagy, nem
szedted össze a maradékot, dohog,
apám a termé...
Mórotz Krisztina: Zsófi
Körtét lopott, édeset.
Kirakta a napra, érjenek
piros belűre, azt szerette.
Az ütések nem fájtak, érezte,
valami forró csurog végig a lábán.
Hét éves, az anyja veri, de nem
a pofon fáj, a csengés utána.
A körtét a kezében szorítja,
ujjai közül lé csoro...
Mórotz Krisztina: Ritmus
(tanítás fiamnak)
A földből kikelő búza, a szakadékba
lezúduló víztömeg, az ég kemény
és mély kékje, a duzzadó szőlő:
egy és ugyanaz mind.
A zöld szín ezer árnyalatának
tobzódásával csillognak a mezők.
Ritmusra táncol minden: a szántóföld,
a paraszt sz...
Mórotz Krisztina: Egyezzünk ki döntetlenben
* Nyírfalvi Károlynak, odaátra *
Kimentem a rétre keltikét festeni.
A patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt...
Mórotz Krisztina: Elválás
Eres kezekkel simogattál. Ízületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Akkor jó a tészta, ha elválik az edény
falától, mutattad a titkot továbbadók
arckifejezésével, ám csak a szemedben
bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses
mozdulattal vitted fel a kéz...
Mórotz Krisztina: A KULCSOK ŐRE
Az íróasztalnál ülök. Jön megint az apám csoszogva, egy halom kulcsot lóbál nagy karikán, úgy császkál reggel óta szobáról szobára. Gyermeki arc, együgyű mosoly. Dünnyög. A bal zsebéből kilóg egy kétes tisztaságú zsebkendő. Demencia, időskori elbutulás, ez már...
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- Következő →